Íme a folytatás. A részleteket róla meg lehet találni az első fejezetben. Itt.
Jó olvasgatást! by Umi~
Sennyo no Tsubasa ~Megalkotó: Umi ♥
Volume 2.
Az új tündér
-Elárulnád, még egyszer, hogy mégis mi vagy ki vagy te?
-Örömmel. Én Fairy Light-ból jöttem. Egy tündér vagyok, Aoi. – mosolygott
-Hogy mi?! Egy tündér?! Egy tündér az én szobámban?! Na ne! – pislogott Asami
-Gyere ki az ágyból.
-Miért? Azt sem tudom, hogy kerültél a szobámba, meg… semmit!
-Akarod, hogy most meséljem el?
-Naná!
-Rendben. Leülhetek a székedre?
-Igen, csak mondja már! – türelmetlenkedett Asami, és törökülésbe ült az ágyán
-Igen. Köhöm *torokköszörülés* Ez csaknem 17 évre nyúlik vissza…
„-A fenébe! Miért kellett így elbánnia velem? Ez nem igazságos! Mit akarhat még tőlem?!”
Akkor vesztem össze a mesteremmel, aki Fairy Light ura. Eljöttem az emberek világába, és véletlenül egy kórházban kötöttem ki, nem pedig ott, ahol szerettem volna, mivel még elég kezdő voltam ebben. – meséli Aoi
-Teleportálás? – kérdi Asami
-Olyasmi. Szóval egy kórházban kötöttem ki. Éppen akkor egy asszonyt toltak át egy szobába az ágyon. Nem tudom mi történt, és kíváncsiságból bementem a szobájába.
-És senkinek nem tűnt fel egy ilyen fura alak?
-☺ Köszönöm a bókot. – nevet Aoi- Nos, az én egyik képességem az az, a teleportálás mellett, hogy képes vagyok láthatatlanná válni mások előtt.
-Klassz.
-Igen. A szobában láttam az asszonyt és a gyermekét, amely éppen akkor született. Gyönyörű kisbaba volt. Egy lánynak adott életet, és elhatároztam, hogy abból a kislányból egy nap tündér lesz. Így hát felruháztam ezzel az erővel, és eddig a napig élt ember módjára. Most eljöttem, hogy felszínre hozzam a tündér mivoltát, ezután elviszem őt a tündérek világába, és biztos vagyok benne, hogy ő lesz a hercegnő. Ez vagy te, Asami.
-Tessék?
-Jól hallottad. Te voltál az a kisbaba.
-Most csak ugratsz ugye?!
-Nem.
-Uh °_° Öh… Szóval… Én…
-Kelj fel! – mondta Aoi. Asami kimászott az ágyából, és szembe állt Aoival. Aoi sokkal magasabb volt a lánynál, legalább 26 cm-el. Ekkor a lány homlokára tette a kezét, és sok furcsaságot mormolt. Ezután Asami körül minden elkezdett fényleni.
-Mi a…?
Asami egy gyönyörű, fehér fény kíséretében, átváltozott valódi énjévé. A ruhája világosbarna színű volt. Egyben volt az egész, a ruha a térde föléig ért, és ujjatlan volt. A derekán egy ruhaöv, és a lábán egy ugyanolyan ruhából készült kis topánka. A hátán szárnyak voltak, amik áttetszően csillogtak, színük nem volt.
-Ez én lennék? – kérdi ámulva Asami – Mintha fogytam volna.
-Igen. Nagyon jól nézel ki. Még jobban fogsz, ha megkapod a színed. – mondta határozottan Aoi
-Mit? Színem?
-Igen. Mint láthatod magadon, ez egy elég középkorinak mondható barna vacak. Minden tündér színtelenül születik. Aztán ha eljön az ideje, megkap egy színt. Mint láthatod, az én színem a sötétkék.
-Valóban nem illik a ruhám egy tündérhez. – helyeselte Asami – És mi alapján, vagy ki dönti el, hogy milyen színt fogok kapni?
-Ha úgy látjuk, alkalmas vagy, hogy végre színt kapj, akkor a hajadból néhány szálat egy serlegbe dobunk, ami egy nagy kőfal előtt van. Ez után felnyílik a szent kőfalon egy kis rés, és onnan kiemelkedik egy fénygömb. Ezt magadba olvasztod, és ezután megkapod a színt.
-Tök jó! De várom már! Vajon milyen színt kapok? Édes rózsaszínt? Vagy szenvedélyes pirost? Esetleg a nyugodt zöldet? Óóóh! –csillogtak Asami szemei
-Ki tudja. –„Én remélem, hogy a fehér színt kapod, Asami”- gondolta Aoi – Akkor mehetünk?
-Hova?
-Fairy Light-ba. – mosolygott Aoi
-Fairy Light? Ezt a helyet sokszor említetted. Ez lenne a tündérek városának neve?
-Igen.
-Hogy változhatok vissza?
-Mi?
-Óh, bocsi, nem azért, csak…
-Csak akarnod kell. És ezzel pedig – vett elő Aoi egy medaliont – bármikor a tündérek világába jöhetsz. – nyújtotta át az arany medált
-De szép. – Asami azonnal felfűzte egy arany nyakláncára, és a nyakába akasztotta. – Indulhatunk. – mosolygott Asami
-Rendben. – Aoi megfogta Asami kezét, -amitől egy kicsit el is pirult- és hirtelen fény árasztott el mindent, már nem Asami szobájában voltak. Mikor a fény eltűnt, egy csodálatos vidék tárult Asami elé. Egy gyönyörű völgyben voltak, előttük pedig Fairy Light. Fairy Light egy vízesés mellett, egy erdőben volt. Mintha egy nagy dombról jött volna le a város, mert a cuki kis faházak egymás alatt és fölött is voltak. Messziről így nézett ki. A fák nagyon magasak voltak. Asami gyönyörködött az egész tájban. A völgyben, ahol éppen voltak pillangók röpködtek körülötte, és illatos virágok voltak a lába alatt, egészen addig, míg ellátott.
-Akkor induljunk.
-Rendben.
Közeledtek Fairy Light felé. Kicsit gyalogoltak, nem volt messzire. Mikor beléptek a faluba, Asaminak elállt a szava. Sok tündért látott, akik ráadásul repültek is. Sok-sok színt látott maga előtt, sok tündért.
-Ki lehet ez a lány?
-Új?
-Mindenesetre színtelen.
Hallatszott fentről, amitől Asami elpirult, és még jobban zavarba jött. Aoi mellett sétált és örült is hogy mellette van, mert fogalma sem volt semmiről. Aoi megállt egy nagy kőből faragott trón előtt. Ekkor megjelent egy másik tündér, és odarepült, majd leült a trónszékre. Egy öregapó volt, aki a fehér színt birtokolta. Hosszú fehér szakálla volt, és földig érő fehér ruhája. Mint egy nagy palást. Az arca kicsit mérgesnek nézett ki.
-Aoi! – kiálltotta az öreg tündérapó
-Igenis! – borult térdre Aoi
-Elárulnád, hogy mégis mit jelent ez?! Hogy merészelted az engedélyem nélkül tündérré tenni ezt a lányt?! Hogy merészeltél ellenszegülni?!
-Ah! – ijedt meg egy pillanatra Asami
-Celesten! Bocsáss meg! De biztosra veszem, hogy ebből a lányból lesz az új hercegnőnk! – kiálltotta Aoi
-Micsoda? Ez felháborító! – ugrott fel a székből Celesten apó – Te is jól tudod, hogy ezt így nem lehet előre megmondani! Akkor mégis miért? Miért? – kiabált Celesten
-Nem tudom. Kérem, bocsásson meg nekem. – hajtotta le a fejét Aoi
-Aoi… - szólalt meg Asami
-Te lány! – szólt az apó, és Asami ijedten nézett fel rá – Nincs mit tenni. Tündér lettél. De azt ajánlom, hogy ne sűrűn kerülj a szemem elé addig, amíg ez a düh el nem múlik belőlem.
-I-igen. – válaszolta Asami
-Aoi!
-Igen, uram! – állt fel Aoi
-Gyere Asami, menjünk. – Azzal megfogta a kezét, és elindultak felfelé, a házak felé. Aoi bevezette Asamit egy üres házba.
-Mostantól ez lesz a te házad. Az enyém az ott. – Mutatott rá Aoi – Nincs messze.
-Köszönöm. – mondta Asami
-Ne aggódj. Mindenkivel ilyen mogorva, akit nem ismer. Majd megbékél.
-Üm! – bólintott Asami mosolyogva és megkönnyebbülve
-Nekem most mennem kell. Szerintem addig gyakorold a repülést.
-Ha?
-Akkor viszlát. Vigyázz magadra. Nem sokára jövök! – repült el Aoi
-A szárnyaim. – nézett rájuk hátra Asami, és megmozgatta őket. Kiment a házból. Kicsit magasan volt, de nem zavarta. Körülötte nem messzire szétszórva több kis házikó állt.
-Akkor, gyerünk. – Asami széttárta szárnyait, és felemelkedett. Most már elrugaszkodott és előre ment, és ugye dombon voltak, így a talaj már nagyon mélyen volt alatta.
-Szuper! – nevetett Asami
Ám az első repülésnél nem kellett volna ilyen magasan repülni, ugyanis Asami elveszítette az irányítást szárnyai felett, elzsibbadtak, és egyenesen zuhant lefelé.
-Ah, ne! Segítség! – kiabált Asami
Ekkor valaki gyorsan elkapta, és már nem zuhant tovább…
Vége a második résznek.
