Na elkezdem, gyorsan megírom már amit akartam… Szóval… Először is azzal kezdem, hogy Julcsi, せんせい, :) nemrég ment el innen. Ugyanis itt volt péntek óta. Kitaláltuk, hogy jöjjön el, és legalább anyuéknak is mesélt Japánról, és megnyugtatta őket egy két dolgot illetően. :) Anyuék is kíváncsiak voltak már rá, sokat beszélgettünk az ebédlőben. Aki nem tudná, ő Japánban él, csak most hazajött egy időre, szeptemberig. Így fogtunk az alkalmon, a hétvégén, és eljött, ugyanis nem leszek már sokáig itthon. Pontosabban, holnapig. Holnap megyünk vissza Németbe Leilával. :) Mostmár reméljük, minden rendben lesz tényleg! Erről majd később… Szóval, mivel így történtek a dolgok, kitaláltuk, hogy akkor most jön el, mert utána nem tudni mikor lenne lehetőség anyuéknak is mesélni Japánról, stb.
Bementem Csabára, míg Julcsi suliban volt, így addig elmentem a Centerbe, hogy vegyek egy jó kis cipőt. És vettem is~ Annyira tetszik. Ilyen sötétlila kis magassarkú. Utána busszal húztunk hazafelé, majd kocsival. Jaj, találkoztunk Julcsi egyik barátnőjével, aki ránkhozta a nevetőgörcsöt, amikor meglátott egy ismerősét: „Hát ő a Balázs, aki vagy Béla vagy Feri.” Na most akkor… xDDDD Segáz, érthető. XD
Hozott sok fényképet, mindenkinek nagyon tetszettek. Szép japán képek, meg a lagzijukról is hozott. Utána nagyon sokáig faggatták szegényt Japánról. X’’D Utána volt karaokézás is ezerrel. Jajj, én annyira élveztem. xD Nem szégyenlősködtem előtte, hogy japánul kell énekelnem, így olyan jó volt, hogy kiengedtem a hangomat. :) „Nyitott szájjal énekelj, ne csukottal!” xD
Péntek este még megnéztük az Umizaru és a WaterBoys című japán filmeket. Mindkettő jó volt, bár utána néztünk ennél jobbat is :) Sokkal jobbat! Az Umizaru magában nagyon jó, de inkább a folytatása! A Limit of Love~~~~~~ Ahhhhhh, a dögös Ito Hideaki játszik benneee~~~ Kakkoi!!!!! És az a film… Jujj…Annyi love!!! A végefelé bőgtem 5 percenként x’D De azért még a Koizorát nem szárnyalta túl semmi :) Meg mondjuk ez alapból nem love story, hanem katasztrófa meg életmentős. Sajnos nem sikerült átkoppintanunk.. :( Na de majd máskor! Amúgy éppen a Koizorát nézem itt közben a Tv-ben :) Hamár így rámjött… Tegnap este nem bőgtem eleget úgy látszik. xD Nem tudom, de ezt mindig imádom nézni… Kívülről fújom már, a szöveget is, de nem tudom megunni. Oké, amikor nem akarok bőgni, akkor nyilván nem nyomom be x’D
Este beszéltek Skype-n a férjével, persze japánul, én meg ott lapítottam Julcsi mellett. xD Óh, ki ne hagyjam, hogy Julcsi öccse elkezdte „Fütyi és Csumpi". Persze én lennék a Csumpi :’’D Ez poén. xD
Szombaton ki akartunk menni, de az idő úgy elromlott, mint a szar… Vihar volt, meg eső szakadás, meg szél… Borulás. :( Úgyhogy megint ment a karaoke, meg a filmezés. Megnéztük az Utatama című filmet is. Az is jó volt, szép zenék voltak benne.
Utána! Julcsi beöltöztetett a yukatájába!!! :D Életemben először volt rajtam igazi japán yukata, bár még hamis sem volt rajtam. xD Annyira szép yukatája van. Rózsaszín, virágokkal. Eltelt egy kis idő, mire feladta rám, nehéz megkötni az obit. Amikor végre sikerült, akkor megmutattuk anyuéknak. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni nekik. Még előhívható fényképet is csináltak, Julcsi meg sok digitálisat. Amik egész jók lettek :) De nem is tudom, hogy tegyek e be képet. X’D Najó, csak egyet… Íme... 
Este aztán még karaokeztunk egy kicsit. Julcsi elénekelte a „Kant”. xD Összességében jó kis hétvége volt, az egész Japánról szólt. Jajj, Julcsitól most kaptam meg a szülinapi ajándékomat, ami igazi japán kütyük. Japán cukorkák, meg körömlakkok, meg telefonbigyók (Moomin), kitűző (Rirakkuma), és egy gyönyörű evőpálcika *-* Ilyen piros, nagyon jó a tapintása, és a végén rózsaszín legyezők, és virágok vannak. Nagyon szép. Jajj, olyan jó japán telója van Julcsinak! Nagyon buli vele írni :D Ha az ember tud kanjit olvasni :) Én is akarok majd venni! Szeretnék. Tényleg erről jut eszembe, egyik reggel arra ébredtünk, hogy Mayuko írt neki. Ő Julcsi férjének a testvére. Azt írta szívesen találkozna velem. *-* Mondom én is. Nagyon :) A neve is tökre tetszik.
Huh, hírtelenjébe más nem jut eszembe. Szóval, akkor mesélek Németről. Megint…
*közben meg akar fagyni a szobában, annyira hideg van, főleg odakint!!!*
Szóval holnap megyünk Németbe. Végre azt hiszem sikerült mindent elsimítani. Leila anyuja segített nekünk. A nagy piedesztálra emelt Dirk-sama sajni „nem ért rá.” Pedig úgy gyorsabb lett volna… Amúgy Dirk éppen… a sors fintora de, Japánban van, vagy már hazaért. 2 hetet turnéztak ott… Na de a lényeg, hogy holnap mostmár megyünk vissza, és reméljük, hogy hamarosan kezdhetünk is. A részleteket még én sem tudom, de majd kintről írok… Egy szoba lett nekünk bérelve, aztán oda megyünk majd. Holnap indul a busz. Nem tudom, nem jut eszembe más…
Megpróbáltam most is, átköltöztetni a blogom máshová, de nem sikerült, de nem tudom miért…
Épp most van vége a Koizorának is. Ismételten bőgtem, amennyit kell. Na mostmár kiteszem ezt a bejegyzést. Majd jelentkezem! Kívánjatok sok szerencsét. Arigatou!
*közben be lett gyújtva, és már nem fázok annyira. májusba fűteni kell!!! Hogy lehet ilyen pocsék idő odakint?! Eső, szél, eső, hideg...borulás..takony idő!! fujj!!! lécci hamar legyen végre nyárias idő again~*
Mostmár megyek lassan pakolni. Nem ártana x'D Majd még lehet jövök. Ha nem, akkor már csak kintről...Bye.
/Épp hallgatom: TOKIO - そらふね/
