Sok lemaradás után íme a folytatás ^^; És most kettő fejezetet teszek ki egyszerre. :) Dalszöveg fordítást is igyekszem besűríteni ebben a pici időbe...
Íme a 6. fejezet.
Sennyo no Tsubasa ~Megalkotó: Umi
Volume 6.
A szertartás
-Asami! – kiállt Aoi
-Asami! – ugrott oda Zakuro az eszméletlen Asamihoz
Asami a kimerültségtől elájult. Aoi máris karjaiba vette, és felvitte a kunyhójába. Letette az ágyára, és visszament Celestenhez. Zakuro leült Asami ágya mellé, és Coud az ajtóból figyelt egy darabig.
-Jól vagy, uram? – kérdi Aoi
-Igen… - mondta Celesten –Nos…
-Uram?
-Azt hiszem a lány ezzel, hogy megmentett engem, kiérdemelte, hogy kaphasson egy színt…
-Tényleg? – kapta fel a fejét Aoi
-Igen.
-Ez nagyszerű!
Celesten elrepült, Aoi egy ideig figyelte, majd ő is elrepült.
Asami álmodik:
Ő egy olyan ködös helyen állt, ahol nem látott semmit tőle. A köd mindent beborított. Egyszer észrevett valakit vagy valamit a ködben. Nem tudta ki az, ezért elkezdett futni. Egy fehér alak követte őt, ő meg szaladt. Asami menekült előle.
-Asami! – szólította Zakuro –Felébredtél? – kérdi mikor Asami kinyitotta szemeit
-Már reggel van. Jól vagy?
-Igen. – ült fel az ágyban
-Akkor most figyelj! – állt fel Zakuro –Celesten-sama szerint itt az ideje, hogy megkapd a színed.
-Mi?!
-Ahogy mondom! Aoi-sama mondta! Gyere menjünk! Szerintem már mindenki vár! – Zakuro magával rángatta Asamit, és elindultak a Kőfalhoz, természetesen repülve. Mikor odaértek, rendesen meglepődtek. Már rengetegen álltak előtte, mert hallották, hogy ma lesz a nap, mikor új tündért avatnak. Természetesen Celesten állt a Kőfal és a serleg előtt, rögtön mellette Aoi.
-Asami! – kiállt Aoi
-Igen?
-Gyere ide! – mondta Aoi
-Na mire vársz még?! Indulj! – lökte meg Zakuro
Asami elindult a szent kőfal felé. A tündérek utat engedtek neki, akik között ott állt a világoskék színnel rendelkező Coud, a haverja, a piros Daichi, és a rózsaszínű Umi is, akiket Asami már korábban megismert. Celesten és Aoi már ott várták. Asami odaállt Aoi elé.
-Hajolj meg. – mondta Celesten
-I-igenis! – Asami így is tett.
-Emeld fel a fejed, gyermekem. – mondta az öreg –Felkészültél a szertartásra?
-Igen, uram.
-Fairy Light tündérei! Azért gyűlt ma mindenki e Szent falhoz, hogy új tündért ajándékozzon meg egy csodás színnel. Ez a lány kiérdemelte, hogy megkaphassa, ugyanis megmentett engem a minap. Nemes szív vezéreli e tetteket, melyhez csakis nemes szín párosulhat. Akkor lássuk, hogyan dönt a Szent kőfal! – mondta az öreg Celesten –Gyere ide, Asami.
Asami odament az öreg elé. Kicsit meglepődött, mert még nem nevezte őt nevén. Celesten felemelte a kezét, aztán a kézfejét oldalra csapta, így vágott pár hajszálat Asami hajából, e varázslattal, és hozzá sem ért.
-Ah! – lepődik meg a lány
-Most megmutatom a fal szentjének a hajszálait. Lássuk megengedi e, hogy bedobjam a hajszálakat a kupába! – kiálltott Celesten
Celesten lecsukta szemeit, és a fal szellemével beszélt. Persze senki semmit nem látott vagy hallott, mintha csak ott állt volna. Mikor Celesten kinyitotta a szemét, megfordult, és megjelent a kupa, ami a falból bukkant elő. Mindenki feszülten figyelt, nem beszélve Asamiról. Celesten beledobta a hajszálakat a kupába. Magában remélte, hogy a fehér színt kapja a lány, hiszen akkor ő lenne a hercegnő, és ő pedig végre nyugalomban élhetné tovább öreg életét. Hiszen Celesten színe is a fehér. A kupa elkezdett kékesen fényleni, és kiemelkedett belőle egy fénygömb.
-Íme! – kiállt Aoi –Ez az a fénygömb, ami Asami lelkéből született! Most kiderül, milyen színű lelke van a lánynak! –tartotta maga előtt Aoi
-Vedd el. – mondta Celesten
Asami bólintott és kinyújtotta kezeit, óvatosan elvette és tartotta a kezében a gömböt.
-Most olvaszd magadba. –mondta Aoi mosolyogva
Asami megragadta a gömböt, és a szívéhez tolta, ami azonnal elnyelődött testében. Az egész teste fénylett, és a magasba emelkedett. Világos fény vette körül, de lehetett látni, hogy Asami ’átalakul’. A ruházata teljesen más lett. Mikor vége lett, leemelkedett, és megállt a lábain a földön. A fény körülötte szertefoszlott, és meglátták az ’új’ Asamit.
-Öh… - Nyögte mosolyogva örömében Zakuro
-Te jó ég!
-Ez hihetetlen! –mondták a tündérek
-Asami megkapta a színét! A szín, a zöld! – kiállt Aoi. Mindenki örömviharszerűen felújongott, és ünnepelték a lányt. Asami kinyitotta a szemeit, és csodálkozva nézet végig magán.
-Zöld? – kérdi
-Igen! – ugrott a nyakába Zakuro –Hát nem csodálatos szín?! – nevetett Zakuro
Asami régi barna és fiús öltözete helyett, egy szép zöld tündér-ruha lett az övé. Ujjatlan felső, és egy szoknya, a derekán pedig szalag. A haja és a szárnyai is áttetsző zöldek lettek. Valamint minkét kezére egy karkötő, és egy másik ékszer a jobb karján. (Minden tündérlánynak van valami ékszere. Zakurónak a fülbevalók, és neki is van a jobb kezén egy karkötő, Uminak ott vannak a kicsi szív-ékszerek, melyek a bal szeme alatt vannak)
-Mint mind tudjuk, a zöld a remény, a barátság, és az éltetés színe. Már régóta nem avattunk zöld színű tündért! – mondta Aoi a tömegnek
-Én… - kezdte Asami – Nagyon örülök a zöld színnek! Szerintem fantasztikus! – nevetett
-Nagyon szép lettél! –mondta Zakuro
Asami megfordult, és odament Celesten elé. Meghajolt előtte.
-Köszönöm. –mondta
-Gratulálok! –mondta neki Aoi –Gyönyörű vagy.
-Köszi! – ugrott a nyakába a lány
A tömeg lassan elvonult. Páran maradtak csak.
-Én is gratulálok! – szállt le Asami előtt Daichi és Umi
-Mindketten gratulálunk!
-Köszönöm. –mosolygott Asami
Zakuro odalökdöste Coudot is.
-Gra-gratulálok! –nyögdécselte a fiú. Asami ránézett, és bólintott egyet.
-Na jó félre innen, nem kap levegőt a zöld tündérünk! – nevetett Zakuro
-Akkor sziasztok! – repült el Umi
-Gyere Coud! –mondta Daichi. De Coud meg sem halotta, csak nézett Asamira –Coud! Gyere már, na!
-Még egy kicsit maradok. –mondta mosolyogva
-Ha? –csodálkozott Daichi, és Zakuro odament hozzá
-Na, gyere, menjünk Daichi! –kapta el a kezét Zakuro, és kacsintott egyet. Daichi vette a lapot.
-Jól van, gyerünk.
-Na szia, Asami! –repült fel Zakuro, és utána Daichi
-Zakuro, hova mész? –kiált utána Asami
-Talán a fűzfához! –nevetett
-Sziasztok! –mondta Daichi
Azzal elrepültek. Asami és Coud ott maradtak kettesben a Kőfal előtt.
-Izé… -mondta Asami
-Figyelj, ne haragudj! –mondta Coud
-Mi?
-Olyan ostobán viselkedtem veled. Ne hari. –mondta komolyan Coud
-Én, én nem haragszom. De miért volt?
-Már nem fogok, igérem. Szeretnélek megismerni. Csak azért volt ez az egész, mert…
-Mert? –kérdi Asami
-Mert mikor először megláttalak, attól fogva nagyon tetszel. –mondta határozottan
-Eeeh? –Asaminak a szava is elakadt. Az emberek világában nem ilyen őszinték az emberek, főleg nem akkor, mikor még szinte nem is ismerik egymást. Ilyet még nem élt meg Asami. Döbbenetében, végig gondolta, és így szólt:
-Nem csak azért most változtál meg, mert megkaptam a színt?
-Nem! Már az elején is azért viselkedtem úgy veled, mert nem tudtam hogyan közeledjek feléd. –mondta Coud. Asami elpirult, Coud őszinte szavaitól –Szinte féltem tőled.
-Ö, mi? – nevetett Asami, mire Coud is követte a nevetésben. Asami még jobban nevetett, mikor meghallotta Coudot nevetni. Együtt nevettek. Végre mindketten örültek, és vége lett a feszültségnek, ami közéjük állt…
Vége a hatodik résznek.
