Profil


Név: Umi
Valódi név: Alexa
Szülinap: április 19
Csillagjegy: Kos 
about:
全部私の夢のかけら~!♥ たった一つ変わらないもの、ずっと描いてた夢。♪
私は青空を見れのが好きだ。☆

TAGS

álom (24) anglia (5) arashi (3) bakaságok (10) bambuszliget (1) bnf (1) boa (8) christmas (3) cirkusz (1) con (3) dalszöveg (16) dorama (15) eladó (1) emi (4) fanfic (17) horoszkóp (3) hullócsillag (2) idézetek (2) inu (4) jin (1) kattun (7) kirándulás (1) koki (1) kumi (3) leila (13) miura (1) mozi (4) német (6) news (5) nyár (1) ősz (1) párizs (1) sellő (1) sennyo (12) sho (2) szülinap (11) tanabata (1) tánc (1) tél (1) toma (5) tüzijáték (2) umi (10) utazás (4) videók (11) yamapi (27) yukata (2) Összes

お客さんたち

free counters

Nem létezem nélküled, bocsáss meg! - 15. Minden rendben

2011.10.13. 20:08 - Umi

Címkék: fanfic

Utolsó előtti fejezet! Soon is the end!
Mivel unatkozom épp, gondoltam kiteszem sok idő elteltével a következő fejezetet. Bocsi, hogy eddig kiment a fejemből^^; Remélem tetszeni fog! :)



15. Minden rendben


Ismét másnap reggel, Jin arra eszmélet, hogy alszik. Hírtelen kapta fel fejét. Leila ugyanúgy a kórházi ágyon feküdt, és Jint figyelte.
- Minden rendben? - kérdezte Jin Leilát
- Jin!!! - sikította Leila
- Mi? - ijedt meg Jin
- Segíts!!! - kiabálta miközben könnyei folytak arcán
- Leila, dehát mi bajod--
- Utat, utat kérünk! - törtek be az ajtón kék műtősruhába öltözött orvosok, és mind az ágy köré gyűltek.
- Dehát mi történt??? - pattant fel Jin, miközben majdhogynem már visított
- Mindketten életveszélyben vannak. Azonnal császármetszést kell alkalmaznunk. - mondta az egyik orvos, miközben Leila karjába szúrta az infúziót
- Jin, segííííts!! - sikította Leila, miközben folyt róla a víz. Jin annyira megrémült, hogy szíve úgy kalapált, hogy azt hitték őt is vihetik műteni.
- Kérem álljon odébb! - lökte kicsit alrébb az egyik doktor Jint, majd elkezdték ágyastul kitolni Leilát a szobából.
- Jin! - kiabált Leila, de arcát már nem látta Jin
- Leila! - sikír utána Jin, de nem tudott utána menni. Nem értette miért. Még utoljára hallotta, ahogyan Leila a folyosóról a nevén szólítja.
- Jin!
- Ah! - ugrik meg Jin, akiről csak úgy szakadt a víz.
- Jin, minden rendben? - simította ki Leila egy hajtincsét a homlokából, ami az izzadtságához tapadt. Jin felegyenesedett Leila ágyáról, és ott ült mellette.
- Mi történt? - kérdezi újból Leila a lihegő Jint
- Szörnyűséget álmodtam. - fogta fejét
- Azt látom. Micsodát? - kérdi kíváncsian Leila, de Jin csak megcsókolta a kezét, és hosszasan tartotta azt arcához tapasztva, miközben csukott szemmel relaxált, hogy szívverése lelassuljon, és megnyugodjon.
- Örülök, hogy jól vagy.
- Jin?
- Hogy aludtál?
- Remekül. Biztos a közelséged miatt. - simogatta meg Jin arcát Leila - De remélem, mostmár hamarosan hazamehetünk innen.
- Azt én is remélem. - Ekkor nyílt az ajtó, Jin hírtelen kapta felé a fejét, megijedt.
- Hogy aludtak? Minden rendben anyuka? - kérdi kedvesen orvosuk
- Huhh. - lélegzett fel Jin. Nem fog teljesülni az álma.
- Tökéletesen rendben vagyok.
- Gondolom sokat segít a férje jelenléte. - mosolygott az orvos
- I... - nézett mosolyogva Jinre. - Igen. Sokat.
- Akkor nem is zavarok. Hamarosan, reggeli után elvégzünk pár rutin vizsgálatot, és az alapján fogom eldönteni, hazamehet e, vagy sem.
- Köszönjük doktor úr. - állt fel, és rázta meg a kezét Jin.
- Minden jót. - mondta, majd kiment.
- Remélem hazamehetünk. - ült vissza széles mosollyal Jin.
- Én is. De minden rendben veled? Amióta felébredtél olyan feszült vagy.
- Ne aggódj értem szerelmem. - puszilta meg ismét a kezét. - Jól vagyok. - mondta Jin, majd feljebb férkőzött és szájon csókolta a lányt.
- Szeretlek. - mondta Jin
- Szeretlek. - mondta Leila is.
Reggeli után, ahogy ígérte a doktor, már jött is megvizsgálni Leilát. Ez volt olyan 9 óra körül. Rutin vizsgálat volt, szívritmusuk, pulzus, és amit Leilának magának kellett megvizsgálnia, az a vérzés. Örömmel tapasztalta, hogy abszolúte egy miligramm nyoma sincsen, ezért az orvos úgy határozott, hogy hazaengedi, de szigorú keretek között. Kikötötte, hogy legalább egy hétig nem hagyhatyja el a házat, és nem erőlteti meg magát. Akkor áll fel csak, ha muszály. Úgy vélték, meg tudják mindenzt csinálni, így Jinék már pakoltak is.
- Nagyon szépen köszönjük dokotor úr! - fogta meg Jin kétkézzel orvosuk jobb kezét.
- Igazán nincs mit. Aztán betartani amiket előírtam.
- Igenis, doktor úr. - mosolygott Leila, miközben az ágyat igazgatta
- És mostantól szeretném, ha legalább 3 hetente meglátogatnának egy kis vizsgálatra, de ennél akár sűrűbben is lehet jönni, ha aggódnak. És természetesen ha bármi változás van, akármit érez, azonnal keressenek fel.
- Úgy lesz. - mondta Jin - Vigyázni fogok rá.
- Köszönöm doktor úr. - fogott vele Leila is kezet
- Akkor viszont látásra, nekem is mennem kell.
- Oh, persze, tessék csak. - engedte előre Jin az orvost az ajtóban.
- Viszont látásra. - köszöntek el, és az orvos a hosszú folyosót kezdte szelni.
- Induljunk mi is. - mondta Jin, majd átkarolta Leilát és a kijárat felé vették az irányt. Hazafelé.
Eközben mi is Yamapival ébredeztünk otthon. Istenem de kellemes érzés volt újra egymás ölében ébredni. Annyi zűr volt mostanában. És most úgy éreztem, hogy a fellegekben járok. Azaz Yamapi karjaiban. Direkt ki se nyitottam a szememet, és meg se mozdultam, pedig ébren voltam egy ideje. Szerintem ő is. Nem akartam gondolni semmire, csak erre a pillanatra. Ám Yamapi rákényszerített, hogy kinyissam a szemem és elszálljon az idillem.
- Aah~ - nyögte. Reflexzerűen kinyitottam a szemem, és ránéztem, persze neki már rég nyitva volt a szeme. - Tudtam, hogy te is ébren vagy.
- Mi volt ez a nyögés? - mosolyogtam, mire ő is.
- Ismerlek már. Tudom, hogy a szexi nyögésemnek nem tudsz ellenálni. És lám, hogy kipattant a szemed.
- Hahaha, jól van. - ültem fel az ágyon, ezzel lecsúszott rólam Yamapi karja - Akkor nincs reggeli....
- Sex?
- Hé, ne legyél ilyen közönséges. - néztem hátra rá, és húzódtam az ágy szélére, lábam már a földre raktam, és felállni készültem, de ő elkapott és hátradöntött, majd felém hajolt.
- Ne olyan sietősen. Valld csak be. - simította hajamat
- Jól van. Szexi volt. - mosolyogtam. Becsuktuk szemünket, és Yamapi megcsókolni készült, amikor hírtelen rosszul lettem, és felugrottam, jól lefejelve egymást. Yamapi még hátán forgolódva nyöszörgött egy sort homlokát fogva, miközben a fürdőbe szaladtam, és hánytam egy sort. Fuh, de nem szerettem.
- Vajon meddig fog ez tartani? - törölgettem a számat, amikor utánam jött Yamapi, egy szál boxerban
- Jól vagy?
- Már jobban. Anyukám azt mesélte ő az egész terhességét végig hányta. Nagyon remélem, hogy én nem fogom. - futott át az agyamon a rossz gondolat, és a hideg is kirázott.
- Gyere ide. - karolt át Pi derekamnál fogva, és kulcsolta össze rajta hátul kezeit.
- Így már jobb. Nem fázom. - mosolyogtam kacéran - Ma...
- Hmm?
- Vissza szeretnék menni Kyokóhoz.
- Sejtettem, hogy ezt akarod mondnai. - mosolyott Yamapi
- És szeretném meglátogatni Leilát is. Régen láttam, azt se tudom mi van vele.
- Jól van, majd felhívom Jint.
- Oké. - mondtam, majd egy puszit nyomtam az állára, és menni indultam öltözni, de ő nem eresztett. - Na.
- Nem fejeztük be amit elkezdtünk. - mondta, majd rövid szemezés után megcsókolt. Nem tudtam neki ellenállni. Ott állt előttem a szexi alsógatyájában, csupasz felsőtesstel. Imádtam ezt a testet. (hihi :P) Tincseibe durkáltam, miközben véletlen kitéptem egy szálat.
- Aucs. - mondta, így a csókunk megszakadt.
- Hupsz, bocsánat. - mondtam komolyan, de amint kimondtam elnevettem magam.
- Hé, fájt ám. - vakargatta fejét.
- Bocsi, nem direkt volt. - nevetgéltem, miközben a hálótoppom egyik pántja lecsúszott. Yamapi ezt meglátta, és elkezdett ott csókolgatni. Lehet, hogy én nem tudok ellenálni neki. De ő se nekem. Ilyenkor mindig büszke voltam magamra. Visszamentünk a hálóba, és folytattuk, amit elkezdtünk.
Később végre engedte, hogy felöltözzem, és ő is így tett. Ekkor már lehetett olyan 10 óra.
- Akkor felhívnád nekem Jint? - kérdem, miközben a sliccemmel bajlódok. Egy farmerszoknyát vettem fel, élénkszínű blúzzal. Alulra vastag harisnyát. Elvégre még hűvös van.
- Már hívom is. - mondta már kezében a telefonnal Pi.
Eközben Jin és Leila éppen hazaérkeztek.
- Végre itthon. - mosolygott Leila, miközben előre ment. Jin ajtót csukta, és lepakolt.
- Örülsz, ugye? - karolta át szemből Leilát
- Nagyon. - mosolygott. - De most az lesz a legjobb, ha lefekszem. Nem aludni, de nem szeretnék még egy ilyen ijedtséget...
- Egyet értek. Feküdj le ide a kanapéra. Addig én csinálok neked egy teát.
- Rendben. - mondta Leila, és már le is feküdt. Ekkor csörrent meg Jin telefonja.
- Haló? - szól bele
- Csá, hogy vagy? - szólt bele boldogan Yamapi
- Óh, szeva. Hát te? Rég nem beszéltünk.
- Igen. Esetleg találkozhatnánk. - figyeltem Yamapi szavait, bólogatva, hogy ez itt magának beszél randit, mikor én akartam. Ezt meglátva kapcsolt, és átadta a telefont.
- Jin?
- Umi?
- Igen. Leila ott van?
- Oh, szia. Igen itt. Adom. - adta oda Jin a telefont neki
- Szia Umi. - szólt bele Leila
- Szia. Mizu? Rég beszéltünk, és annyi mesélnivalóm van. Tudunk ma találkozni?
- Persze, itthon leszek biztosan.
- Ez remek. Akkor majd dumálunk egy jót.
- Alig várom. Gyere bármikor, itthon vagyok.
- Oké. Akkor visszaadom a mobilját a drágámnak.
- Jól van. - mosolygott Leila. - Szia.
- Szia.
- De jó. - mondta Leila
- Micsoda?
- Umi jön ide. - örült a hírnek. Sok a megbeszélnivalónk. Mióta megtudtuk, hogy terhes vagyok, azt sem tudja, hogy eljött hozzánk Keiko. Hogy miatta összevesztünk ismét Pivel. Éshogy Tománál voltam, és majdnem... Meghogy bújkáltam Pi elől, és azt hittem nem akarja a babát. És ami most van. Mindent el akarok neki mondani. Biztos neki is van mesélnivalója rendesen. Én is mindig szívesen hallgattam.
Közben Yamapi indult végre nyugodtan a munkájába. Kicsit őt is lestresszelték a napok. Jin is indult, és Leilára parancsolt, maradjon feküdve. Így is tett, én pedig tovább készülődtem.
Elindultam tehát Leilához. Az élénkszínű blúzom felé felkaptam a krémszínű kis kabimat, és a magasszárú csizmámat a szoknyához, és elindultam. Ahogy kiléptem az utcára, a legközelebbi újságosnál, megvettem az aznapi pletykalapot. Nem kezdtem el rögtön olvasni, hanem eltettem a táskámba. Felszálltam a metróra, és rövid idő múlva már Leiláékhoz is értem.
- Umiiiiiii~ - enged be az ajtón Leila széles vigyorral.
- Haliiii~ - integettem veszettül az előszobában, majd levetettem a csizmim, és Leilával megöleltük egymást.
- Hogy vagy? Minden rendben? - kérdeztem babára utalva, miközben levetettem a kabimat is
- Teljesen rendben. Ezt én is kérdezhetném. - mentünk a nappaliba, és ültünk a kanapéra
- Nyugi. - mondtam mosolyogva
- Na mesélj már! - kényelmesedett el Leila a kanapéban. Hosszú is lesz. Elmeséltem neki mindent egészen onnan, hogy együtt megvettük a tesztet nekem.
- Ne bazd!! - akadt ki a Keikós részen. - Éés, Toma?? - érdeklődött
- Hát... - haboztam.
- Eeee??
- Nem, neeem. De olyan... édes volt. Képzeld még... - meséltem tovább neki. Leila nagyon megszidott, amiért így félreértettük a másikat Yamapival. De hát nem csak én vagyok a felelős. Végül nagyon örült, hogy úgy állt hozzá ő is a gyerek témához, ahogyan azt képzelte. Miután végeztem, ő következett. Kigúvadt a szemem a Shunos manőveren.
- Ko-komolyan ott aludtál nála? - kérdeztem
- Igen... És a legdúrvábbat még nem mondtam. - folytatja Leila. Elmesélte a kórházas részt.
- Eeeeeh?? Jól vagy?
- Mondtam már, hiszen azért vagyok itthon. De...
- Hmm?
- Annyira kínos így visszagondolni arra, hogy összevéreztem a kanapéját...
- Hallod, ilyenkor nem az a fontos, hanem hogy jól legyetek. Vészhelyzet volt. És Jin?
- Oh, olyan... - szívta meg a szája szélét Leila - Dögös és menő volt. - mondta mire röhögtünk egyet.
- Miért? - kérdem két röhögés között
- Nagyon mérges volt Shunra, és féltékeny. És ahogy aggódott értem a kórházban.
- Imponál mi?
- Nagyon kakkoi~ - áradozik tovább. Szóval mindent megbeszéltünk amit kellett. Jókat nevetgéltünk, mindkettőnknek ez hiányzott már. Főleg most, hogy végre mindkettőnk dolgai megoldódtak. Végre újra élvezhettük, ezt a hihetetlenül mázlista életünket. Megszomjaztam, ezért felálltam hozni valamit a konyhából.
- Ön kér valamit, Akanishi kismama? - kiabáltam hátra menet közben, mire Leila csak felkuncogott
- Azt hiszem nem, Yamashita anyuka. - kiabálta utánam, miközben én már a hűtőben kutattam magamnak valami finomért. Találtam őszibarakclevet és meggylevet. Melyiket választottam? Az őszibarackot. Ha üdítő, akkor sárga. Ha már narancs nincs. Azért öntöttem Leilának is, hátha.
- Mondom, hogy nem kérek, mou~
- Idd csak meg, kell az energia, hiszen terhes vagy.
- Pont te mondod?
- Nem értem hogy nem vagy szomjas. Én annyit iszok mióta... - vigyorodok el, majd ültem le a szőnyegre, hátam a kanapénak döntöttem.
- Akkor igyad. Te amúgy is le vagy maradva. - mondta
- Héééj. - pöcköltem meg a lábát, mire jót nevettünk. - Ah, olyan boldog vagyok.
- Én is.
- Örülök. - mosolyogtunk össze. Sokáig beszélgettünk még. Eközben Jin és Yamapi egy közeli kávézóba sétálgattak és beszélgettek.
- Hú öreg, nem semmi. - csodálkozott Yamapi, mert Jin is elmesélte neki a nemrégiben történteket
- Hát a tiéd sem. Öregem, nők. Mennyi gonddal járnak. - nevetgél Jin - De azért élni sem tudnánk nélkülük, ne~
- Igen. - helyeselt Pi. - Ahogy mondod.
- És akkor most komolyan te is apuka leszel? - kérdi Jin, akinek még csak most esett le ez a téma. Yamapi jól kiröhögte, de bólogatott:
- Igen.
- Látom örülsz.
- Nagyon nagyon. - mondta Pi, amikor beértek a kávézóba. Nem is sejtették, hogy egy civilnek öltözött paparazzi a nyomukban járt. Beültek hát, gyorsan megittak egy kávét, majd visszamentek dolgozni.
Lassan én is indultam Leilától, már délután 3 óra volt. Jól elbeszéltük az időt.
- Holnap is átjövök megnézni téged. - mondtam, miközben csizmámba bújtam
- Menj már. Ne ezért gyere, hanem trécselni.
- Hai. - egyenesedtem fel.  - De azért ellenőrizlek is, fekszel e és pihensz.
- Tudom, tudom.
- Jól van, akkor megyek. Viszlát holnap. - pusziltuk meg egymást, és távoztam. Leila visszafeküdt a kanapéra és bekapcsolta a tv-t. Én pedig hazafelé tartottam. Metró helyett most vonatra szálltam, mert nézelődni akartam. 10 perces út után elkezdett szakadni az eső.
- Ne már... - gondoltam. Szarra ázok, míg haza érek. Elgondolkodtam, és ekkor mondta be a vonat, hogy a végállomás a JE épületének az utcája. Kitaláltam, hogy nem is szállok le otthon, hanem meglepem Yamapit. Úgyis régen jártam arra. Továbbutaztam hát, és leszálltam a JE épületénél, így szerencsére nem kellett sokat futnom az esőben. Főbejáratnál az őrök úgy fogadtak, mintha ismernének, pedig sose láttam őket. Furcsálltam is. Belépve leráztam magamról a vizet, és szinte rögtön megpillantottam valakit.
- Umi-chan! - jön felém széles vigyorral Takki
- Takki~ Rég láttalak. - mondtam, de ő már át is ölelt. Nagyon megörültem a jelenlétének. - Hogy vagy? - kérdem amikor elengedett
- Virulok. - mosolyogta
- Azt látom.
- Gyere, meséld el te is hogy vagy. - invitált az irodája felé, és arra vettük az irányt. - Foglalj helyet kedvesem.
- Köszi.
- Szóval? - ült velem szembe
- Hmm?
- Mondd el.
- De micsodát?
- Mondd el mitől ilyen boldog Yamapi? - kérlelt kiskutyaszemekkel - És ami azt illeti, Jin is sugárzik.
- Nem tudom. - mondtam, de Takki durcásan nézett rám. -Nos... - pirulok el. - Inkább neki kéne elmondania, nem tudom, hogy--
- Mondd csak el. - mosolygott az ajtóban Yamapi, aki már pár másodperce ott állt.
- Yamapi! - ugrottam kellemes meglepetéssel nyakába
- Hogy kerülsz ide kincsem? - kérdezte boldogan
- Meglepi. Tádá~ - pusziltam meg arcát, amit viszonzott
- Na gyerekek, olyan szépek vagytok, de még mindig nem értem. - vigyorog Takki. Közelebbléptünk, és elmondtuk neki a nagy hírt. Be kellett tapasztani a száját, úgy felizgattuk vele.
- Ez, ez, a legjobb dolog ami történhetett! Gratulálok! - ölelt meg minket
- Köszi. - mondtam. - Jinnek is lesz. - hadartam az ölelés közben, mire Takki egy pillanatra elcsöndesedett, majd újra ordibálni kezdett. Nagyon örült nekünk.
- Jól van Takizawa-san, hallkabban. - suttogott Yamapi, mikor elengedett minket
- Bocsánat... - ült vissza a helyére. - Fuhh, jól kifáradtam.
- Nem csodáljuk. - vigyorgunk Pivel
- Mikor végzel Yamapi? - kérdi Takki
- Nemsokára. Ha még vársz egy kicsit - néz le rám - akkor együtt mehetünk haza.
- Rendben~ - örvendeztem
- Ma korán végeztetek.
- Szerencsére. - mondta, majd felnevettünk. Yamapi visszament, én ott maradtam Takki irodájában.
- Takki.
- Hmm?
- Nem tudod honnan ismernek engem azok az őrök az ajtónál?
- Hahahaha~ - kezdett hangosan hahotázni Takki
- M-most mivan? - pislogtam
- Tényleg komolyan gondolta. - törölgette Takki a szemét a nevetés miatt
- Kicsoda?
- Yamapi azt mondta, mindenkinek körbemutatja a fényképedet, hogy mindenki tudja a menyasszonya vagy.
- M-mi? - pirultam el - Mikor?
- Hát ma. - nevetgél tovább Takki. - Mostmár értem miért. - utalt a kisbabára. - Csak nem hagyhatyja, hogy ilyen állapotban ne engedjenek be. Csak tudnám a juniorosoknak miért mutogatta végig. - hahotázott tovább Takki, én meg tovább vörösödtem. De azért jól is esett, kis hülye, gondoltam. Yamapi hamar visszajött így indultunk haza.
- Oh Jin, te is itt vagy. - mondta Takki mikor bejött Pi után az ajtaján
- Csak ezeket a papírokat hoztam. Helló. - köszönt oda nekem
- Szia.
- Mehetünk? - nyújtotta kezét Pi, majd felkeltem a székből.
- Akkor mi megyünk is. - mondtam nekik. - Jin, siess haza Leilához.
- Sietek, utánatok nem sokkal. - mondta miközben rágózott. - Voltál ugye?
- Persze, nyugi. - veregettem vállba. -Legalább nem volt egyedül.
- Helyes. - vigyorog Jin. - Te vigyázol rá utánam.
- Hé, és rá ki fog vigyázni? - kérdi Yamapi
- Majd én. - mondja Takki, mire mindenki felnevetett.
- Na menjünk. - terelgetett Pi
- Sziasztok. - integettem
- Vigyázz magadra te is Umi. - mondta Jin
- Úgy lesz. Jó pihenést nektek, sziasztok. - köszöntem el újra, és Pivel kimentünk az irodából. Beszálltunk a kocsijába, és irány haza. Jin is hamarosan hazaért, Leila boldogan fogadta otthon. Nagyon megkívánták egymást, de sajnos az orvos előírta, hogy a vérzés miatt egy ideig nincs sex. Na meg Leila már az 5. hónapban jár, így pocakja is volt rendesen. Ígyhát az az öröm jutott nekik, hogy egymás karjaiban aludjanak el.
Másnap reggel Leila vészjósló híreket látott.


folyt. köv.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása