Yo! Ez a történet körülbelül 2006-ban fogannt meg. Ez azt jelenti, hogy ez egy saját történet, nem fanfic, saját elképzelésem találta ki ezt a kis történetet. Ez a történet tündérekről fog szólni, amilyennek én képzelem őket.
Műfaja: mahou shoujo, fantasy, vígjáték, romantika, dráma
Aki ezeket nem szereti, az ne olvassa. A szereplők is kitaláltak, akikről majd készíteni szeretnék vázlatokat, hogy el tudjátok őket képzelni.
Tehát akkor első kis könnyed történetem első része, jó olvasgatást!
Sennyo no Tsubasa ~Megalkotója: Umi
Volume 1.
Egy hosszú nap
„-Ez is egy teljesen unalmasnak, és átlagos napnak készül indulni… Asami vagyok, 17 éves leszek a tavasszal. Egy átlagos lány vagyok. Na jó, talán azért annyira nem átlagos. *nevet* Március hétfő reggele van, ezért hamarosan indulnom kell a suliba. Ötkor kelek minden reggel…”
*óra csörgés*
-Ümmm… Háááhhh… *ásít* Na keljünk! – Asami kipattant az ágyból, és elment wc-re. Ezután felöltözött, majd megfésülködött, fogat mosott, és beledobálta az aznapi tankönyveit a táskájába. Pontosan ezeket: irodalom, biológia, víztant, matematika, rajzfelszerelés, és a testnevelés cuccát. A hátára dobta a táskáját, megfogott egy vékony kis barna pulcsit, és lement a szobájából a földszintre, a konyhába. Asami ilyenkor reggelenként mindig egy pohár friss tejjel indítja napjait. Megitta, majd indult is az iskolába. Felszállt a buszra, és hallgatta a zenét mint minden más iskolába tartó fiatal. Mikor Asami felszállt, egyik fiú osztálytársa már fent ült. Chris. Ők ketten reggel mindig egy busszal mennek az iskolába. Amikor leszálltak, egymás felé indultak.
-Szia Chris, jó reggelt!
-Hello Asami! Akkor mehetünk az iskolába?
-Ah, muszáj lesz. Háááhhh. *ásít*
-Felkészültél a dolgozatra?
-Hah?! A fenébe elfelejtettem, hogy ma írjuk a biosz témazárót! Nem baj! Valahogy megoldom! – mondta határozottan
Asami nem sok dolgozatra szokott rendesen készülni. Most még nincsenek nagyon jó jegyei, de elhatározta, hogy belehúz, hogy évvégére ne legyen olyan sok kettese. Beértek az iskolába, mindig ők érnek oda elsőnek az osztályukból. A tanítás fél nyolckor kezdődik.
Az első órája irodalom. Ez mindenkinek ’alvásórát’ jelentett, ugyanis az irodalomtanár-nő (Mari) olyan unalmasan tartotta az óráit, hogy mindenki mással foglalkozott. Órán sosem írnak a füzetbe, egész évbe maximum pár oldalt. Valaki zenét hallgat, valaki újságot nézeget, valaki a telefonjával játszik, mások alszanak. Asami az alvósok, közé tartozik. Az előtte ülő osztálytársnője, Ana mögé szokott elbújni, és szunyókálni. De most észrevette a tanárnő.
-Ugye, Asami kisasszony?
-Mi? Öh, igen! °o°ˇ– húzta ki magát Asami
-Remélem a jövőben nem kell senkire rászólnom! – mondta a tanár nagyon hidegen és gorombán.
Ezek után következett a biológia óra, vagyis a szép témazáró. Mindenki a könyvét vagy a füzetét nézegette a folyósón, Asami és Ana viszont nem. Egyikük sem értett az egészből egy kukkot sem, de ezt a 10 perc tanulást feleslegesnek találták.
-Neked hanyas lett az előző témazáród? – kérdi Ana
-Kettes. – szomorodott el Asami.
-De ez olyan nehéz anyag! Igaz, hogy biológia a neve, de valójában ez biokémia! Tele van kémiával, amit szintén nem értek!
-Jah! – sóhajtott Asami – Na és mi van veled és a pasiddal? –derült ki Asami
-Áh, semmi! Csak egy kicsit megint kezdem őt megunni.
-Komolyan? De harmadjára már nem mész vissza hozzá ugye? ☺ – nevet Asami, és Ana is nevetett rajta.
-Nem. Csak amikor szakítottam vele, elhamarkodtam. Nagyon is. Ezért indítottunk tiszta lappal.
-Jah, már másodjára! ☺– nevet Asami
-Óh, te kis! – ugrott Asami nyakába barátnője. Nevetgéltek, és játszottak. De elment a kedvük, amikor elérkezett az idő. Megkapták a biológia teszt feladatsorait. Összesen 18 kérdés volt.
-Mi lehet ez? – nézte a dolgozatát kétségbe esve Asami. – Ez meg mi?
-Asami, te érted ezt? – fordult hátra Ana, a mögötte ülő Asamihoz
-Nem. Egy kukkot sem. – sütötte le a fejét
Mindenki próbált segédeszközhöz nyúlni. Asami és Ana is. Asaminak sikerült néhány kérdésre fejből válaszolnia, a többit megpróbálta kipuskázni a füzetéből kisebb nagyobb szerencsével. Majd egy hét múlva kiderül.
Szóval az egész óra feszülten telt el, de mindenki túlélte. Az utolsó óra következett, ami tesi volt. Szinte senki nem öltözött át, -igaz Asami hozott cuccot-, mert tudták, hogy hiányzik a testnevelő tanárnő. De arra nem számítottak, hogy betesznek egy helyettesítő tanárt, aki egy edzett férfi volt. Amikor belépett az ajtón:
-De helyes pasi! ♥-♥ – csimpaszkodott Ana barátnőjére elképedve
-Remélem, valahogy kivágjuk magunkat. ˆ_ˆ” -mondta Asami
-Rendben, sorakozzatok fel! – mondta a férfi, és elővette a naplót.
-Ana Kurosutin?
-Jelen!
-Asami Saichi?
-Jelen!
-Látom ti ketten sem öltöztetek át. Miért? – kérdi a tanár
-Hát az úgy volt tanárúr… – kezdett bele Ana - …hogy Asami és én tegnap szaladtunk le a lépcsőn, és az utolsó pár foknál jól felbotlottunk, és elestünk. Ezért most iszonyúan fáj a karom, Asaminak pedig a térde! Kérjük ne haragudjon ránk! – mesélte komolyan, majd hajolt meg Ana
-Így történt, Asami kisasszony? – kérdi a tanár
-Igen! – vágta rá csodálkozva –„Hülye lennék tagadni.” °__°” –gondolta Asami
Végül ennek az órának is vége lett, és mindenki indult haza. Asami és Chris újból felszálltak a buszra, ami haza viszi őket. Asami örült, hogy vége lett ennek a fárasztó napnak. Legalábbis azt hitte. Végre hazaért. Ledobta a táskáját, és megivott egy bögre tejet. Felmászott a szobájába, és leült a számítógép elé.
-Óh, de elfáradtam. Háááááhhh. *ásít* Azt hiszem animézek egy kicsit, és rögtön utána lefekszem. - mondta Asami
Így is tett. Délután fél öt volt, és lefeküdt aludni. Hamar elnyomta az álom. Azt tervezte, hogy alszik egy kicsit, és felkel még tanulni.
Nem sokkal később viszont…
„-Gyerünk már. Ébredj. Ne akard, hogy kirázzalak onnan!”
„-Mi? Milyen hülye álom ez?” (gondolta magában Asami)
„Hahó!”
Ekkor Asami tett egy fordulatot az ágyában. Nyújtózott egyet, majd kinyitotta a szemét.
-Üdvözöllek. – hallatszott a szobából
-Ha? – ült fel Asami az ágyában. Megdörzsölte a szemét, pislogott párat, és… °_° -_-”
-Ááááh! K-Ki-Ki-Ki-Ki vagy te?! – rémüldözött Asami, amikor meglátott egy fénylő férfit a szobája közepén. Ez a férfi sötétkék ruhát viselt, kevés fehér díszítéssel. Egy hosszú palást volt az egész, ami leért a földig. A haja sötétkék és rövid volt, de elöl néhány hosszabb tincs lógott a helyes arcába. A hátán kettő, áttetsző kék színű szárnyak voltak.
-Nem kell tőlem félned. Eszem ágában sincs bántani. Már nagyon régóta szerettem volna találkozni veled. Engedd meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Aoi, elsőosztályú, sötétkék, Fairy Light egyik védelmezője. Nagyon örülök a találkozásnak. – hajolt meg a férfi
-Hogy micsoda? Egy szót sem értek. – mondta Asami, miközben végigmérte a férfit, és észrevette a szárnyakat.
-Elárulnád, még egyszer, hogy én is megértsem, kérlek, hogy mégis mi vagy ki vagy te?
-Örömmel. Én Fairy Light-ból jöttem. Egy tündér vagyok, Aoi. – mosolygott
-Hogy mi?! Egy tündér?! Egy tündér az én szobámban?! Na ne! °_°ˇ– pislogott Asami, és az álláig húzta a takarót. Ártatlan szemekkel nézett a mosolygó tündér-férfire…
Vége az első résznek.
A cím: "Sennyo no Tsubasa" vagyis A tündér szárnya.
Hamarosan jön a folytatás!
