Mivel alapból régen írtam a blogomra, így ezt hoztam most ^^; De a napokban írok rendes bejegyzést is. Douzo~
Sennyo no Tsubasa~Megalkotó: Umi
Volume 4.
Először önállóan
„Szia Aoi! Mindent köszönök! Hazamentem, mert holnap reggel iskolába kell mennem. De visszajövök. Asami.”
Asami tehát hazatért a saját világába. Azonnal le is feküdt aludni. Rengeteg kérdés járt a fejében. Könnyen elaludt, hiszen ez egy nagyon fárasztó nap volt. Először a suliban, utána megtudta az igazságot, elment egy másik világba, olyan lényekkel találkozott, amikről tudott ugyan, de nem hitte volna hogy léteznek, majdnem lezuhant és meghalt, új barátokra talált… Nem csoda, hogy elfáradt, egy ilyen nap után. Reggel aztán felébredt és frissen. Ezen elcsodálkozott, a történtek után. Mindenesetre örült, hogy könnyen felébredt. A szokásos reggeli készülődés volt, felöltözött, megfésülködött, bepakolt a táskájába (ma ezeket: angol, történelem, irodalom, testnevelés, matematika, kémia), majd lement a konyhába és megivott egy bögre tejet. Egy kis ideje még volt indulásig, és elgondolkodott a nappaliban. Észrevette a medált a nyakában:
-Ah, tényleg. Ez az a medál, amivel át tudok változni, és el tudok jutni Fairy Light-ba. – vette a kezébe
-Szóval… Hogy működik ez? – gondolkodott el Asami – Ah. „Csak akarnod kell.” – csengtek Aoi szavai Asami fejében
-Akarni? … Akarom… Akarom… Akarom, hogy… változtass át engem! – kiáltotta Asami határozottan. Szinte még ki sem mondta, de máris elkezdett átváltozni. Asami tündérré változott.
-Oh, tényleg. Már emlékszem. Aoi azt mondta színtelen vagyok. – Ekkor Asami rátette a medálra a kezét, és most csak gondolta, hogy újra ember akar lenni, és az is lett.
Végül elindult az iskolába. Megérkeztek a többiek is.
-Jó reggelt, Asami! – szaladt barátnője felé Ana
-Ah, szia Ana. – monda Asami
-Mi a baj?
-Öh? Semmi baj nincsen.
- Merre kalandoztál az előbb? Csak nem egy fiú van a dologban?
-Tessék?
-Áh, tudtam! Szerelmes vagy! – kócolt bele Ana Asami hajába
-Na! Öh, ha-hagyjál már! Ne a hajamat! – ellenkezett Asami – Nem erről van szó.
-Akkor miről? – nevetett Ana
-Hát szóval… Hogy is mondjam…
-Hm? – hajolt közelebb Ana
-°_° … -_-” … Furát álmodtam! – mondta Asami – :D
-Ennyi? Én meg már valami izgisre számítottam.
Becsengettek. Asaminak az összes órán a tegnap történtek jártak a fejében.
-Tehát, ha x + y = 4, akkor y…
„Már nagyon régóta szerettem volna találkozni veled.” „Köszönöm a bókot.” Nagyon örülök a találkozásnak, én Zakuro vagyok, másodosztály, lila!” – csengtek a szavak Asami fejében
-Hahh… *sóhajtás* De… Miért sóhajtozok itt?! Örülnöm kellene! Igen ez az! – pattant fel Asami a székéről – Ez király! – kiáltotta
- Saichi kisasszony. Fáradjon ki a teremből. – mondta a matektanárnő (Usagi-sensei)
-Hahh… Pedig mikor már végre feldolgoztam a történteket, és örülök neki, akkor kell nekem is bajba sodródnom… Remélem nem küldd el az igazgatóhoz...
Végül is Asami megúszta a büntetést. Elindultak hát haza Chrissel.
-Remélem jól sikerült a dolgozat. – mondta Chris
-Én is! De én úgy érzem az enyém jól sikerült! – nevet Asami
-Délután akkor el tudod küldeni a képet?
-Hát per… Az az hogy, nem. Ma nem leszek otthon.
-Értem.
-Ne haragudj.
-Nem haragszom. Végül is ráér. – mosolygott Chris
Asami végre hazaért. Természetesen nagyon várta már. Felment a szobájába és átváltozott tündérré. Kicsit nézegette a szárnyait, nagyon tetszettek neki, majd elindult a tündérek országába. Újra a virágos mezőn találta magát, előtte pedig Fairy Light. Elindult felé. Belépett a falu hatalmas kapuján, és újra lenyűgözte a látvány. Már sétált egy ideje, és felfelé nézett a repkedő tündérekre.
-Waa… - Annyira nem figyelt előre, hogy belebotlott valakibe.
-Oops! Nagyon sajnálom, az én hibám! – mondta Asami – Hátranézett az illető, és nem volt más, mint Celesten.
-Ah.
-Ümmm… - ’morgott’ az öreg
-Sa-sajnálom! – hajolt meg Asami – Bocsásson meg! – azzal elfutott -Huhh… - fújta ki agát Asami
-Asami! – kiáltottak
-Ha? Áh, szia Zakuro!
-Végre itt vagy! – ölelte meg őt Zakuro, mire Asami zavarba jött – Már nagyon sokat gondoltam rád! – nevetett Zakuro
-Én is örülök neked! – mosolygott Asami – Zakuro…
-Mi az?
-Nem tudod hol van Aoi?
-Aoi-sama? Hahaaa… Csak nem estél bele? – vigyorgott ördögi mosollyal Zakuro
-Dehogy is! Csak…
-Asami! – kiállt Aoi
-Aoi! Úgy örülök! – ugrott a nyakába örömében Asami
-Asami. – ölelte vissza őt Aoi egyik kezével
-Höhh?! Áh, sajnálom, hogy így lerohantalak! – Engedte el őt vörösen Asami, és Aoi nevetett
-Nem kellene kinevetned!
-Bocsi. – mondta Aoi – Gyertek menjünk!
-Hová?
-Az Éneklő Tündérek és Sellők előadására.
-MI???!!! – kiállt Asami – Sellők?! Miért nem mondtátok eddig, hogy itt sellők is élnek?! Gyerünk gyorsan!
-Jó… - mondta Aoi
Asami, Aoi és Zakuro elindultak együtt az előadásra. Egy tóhoz értek. A tavon volt egy hatalmas színpad. A parton álldogált sok tündér és várták az előadást. A tömegbe álltak Asamiék is.
-Mikor kezdődik Aoi? – kérdezte Asami, pedig nem is igazán tudta mi fog következni
-Rögtön.
-Legyetek üdvözölve a 94. éneklő Tündérek és Sellők nagy buliján! – kiáltott egy kihangosítóba egy tündérlány. – Akkor át, csapjunk is bele! – mondta, mire mindenki elkezdett sikítozni.
-Elsőként köszöntsétek, a gyönyörű tündérlányokat! – Ekkor a színpadra repült három lány.
-Chiaki, Honan, és Minako! – Mutatta be őket a közönségnek, nem mintha nem ismernék őket, és mégnagyobb örvendezést tört ki. Egyedül Asami látta őket először.
-És most köszöntsük nagy tapssal az Azúrkék-tó meseszép sellőit! – Ekkor a színpadra ’csobbant’ négy sellőlány.
-Alea, Evee, Hikari és Sakurako!
Asami teljesen elképedt a látványtól annyira tetszettek neki a sellők. Körülnézett a nagy tömegben, csodálkozott, hogy mindenki mennyire vidám. Majd észrevette benne Coudot, a világoskék tündér-fiút, aki éppen őt nézte messziről. Asami egy kedves mosolyt indított felé, mire az elrepült. Asami szomorúan nézett maga elé, de azonnal elfelejtette, mert a lányok elkezdtek énekelni. Gyönyörűen, lágyan szólt, szinte vitte a szél. Olyan nyugtató hatása volt. Csodás volt. Asaminak nagyon tetszett, még soha életében nem tetszett ennyire semmi neki. A tündérek és a sellők még sokáig énekeltek együtt.
Később Asami szeretett volna találkozni a sellőkkel, de nem volt elég gyors…
Eltelt egy hét, és végre elérkezett a tavaszi szünet is az iskolában. Asami mostanra teljesen megtanulta kezelni a medálját, és elég volt csak arra gondolnia, hogy legyen tündér, vagy legyen Fairy Light-ban. Asami és Zakuro a legjobb barátnőkké váltak, mindig együtt voltak. Asaminak még fontosabb személy lett Aoi. Rá számíthat a legtöbbet, rá támaszkodik a legnagyobb bizalommal. Végül is ő tette tündérré, lassan 17 éve, és ha nem ’áldja’ meg eme erővel, soha nem történik ez meg vele. Asami úgy néz Aoira, mint a bátyjára. Mindig is szeretett volna egy bátyj-t, és Aoi pont úgy is viselkedik vele. Aoi néha talán közömbösnek vagy mogorvának tűnik külseje miatt, de ez egyáltalán nem igaz.
Most hogy elkezdődött a szünet, Asami minden idejét itt akarja tölteni a tündérek között, és elhatározta, hogy mostmár meg fog tanulni repülni…
Vége a negyedik résznek.
