Az ígért folytatás. 7. fejezet.
Sennyo no Tsubasa ~Megalkotó: Umi
Volume 7.
A mocsár
„-Mi ez a hely? Gyönyörű szép.
-Ide a szerelmespárok jönnek, hogy elmondják egymásnak, mit éreznek…” – csengtek Zakuro szavai Asami fejében, miközben félig aludt.
-Asami! Asami!
-Ha??
-Jó reggelt! – mosolygott Zakuro
Zakuro megbökdöste Asamit az ágyában, és az felébredt. Asami kinézett a kis fakunyhója ablakán, és látta milyen szép idő van.
-Szépen süt a Nap. – ült fel Asami
-Üm! – bólintott Zakuro – Gyere velem reggelizni!
-Áh, rendben! – csillant fel Asami szeme
-Várj meg, míg felöltözöm.
-Oké, leülök ide.
Asami elment, hogy felvegye az új ruháját. Kicsit kényelmetlenül aludt az éjjel, nehogy megnyomja a szárnyait az ágyban feküdve, de majd megszokja.
-Zakuro, segítenél?
-Persze!
-Megfésülöd a hajam? – kérdi elpirulva
-Igen! – mosolygott Zakuro
-Annyira szép a hajad. Olyan… Hogy is mondjam… Dús.
-Óh, köszi, de engem jobban foglalkoztat az, hogy zöld a színe…
Amikor a lányok elkészültek, elindultak a falu egyik reggelizőjébe. Mivel nagyon sütött a nap, mindketten felvettek egy édes kis szalmakalapot. Az egyiken egy lila szalag lógott, a másikon egy zöld. A lányok felcserélték, ezzel is mutatva barátságukat.
-Nem is tudtam, hogy itt ilyen is van. – mondta Asami
Beültek a kis nyugtató hatású kertbe, ahol az asztalok és a székek voltak. A kertben sok fehér rózsa nyíladozott.
-Üljünk ide. – mondta Zakuro
Leültek és ezután jött a felszolgáló. Két pohár friss forrásvizet hozott nekik italnak.
-Te mit kérsz? –kérdi Zakuro
Asami kétségbeesetten nézegette az étlapot:
„-Azúrkéktavi csemege?! Buggyantott naposszelet?! Mi-Mi a fenék lehetnek ezek?!! Oké!! Nyugi! Lehet, hogy ezek normális ételek, csak itt így hívják őket!!?”
-Asami?
-Igen?!
-Mit kérsz?
-Hát… Én… És te mit kérsz?
-Én egy Sárgasalátát kérek.
-Öh? Um… Akkor, én is azt kérek.
Kihozták a Sárgasaláta menüt. Mivel elég jól nézett ki, gondolta Asami biztosan gusztustalan íze is lesz. De nem így lett. Fogalma sem volt mi volt az, de nagyon ízlett neki.
-Itt varázslással főznek. –mondta Zakuro
-Nagyon finom!
Eközben a szomszédos rózsabokor mögött:
-Menj már oda!
-Jó, jó csak nem akarom megzavarni evés közben!
-Ahhh, te reménytelen vagy! Hogy akarsz így becsajozni, he?
-Daichi! Én nem vagyok akkora nőfaló, mint te! Lássuk csak: Először ott volt Mina, majd Eri, Aka, Zuhi, Honan és Dori! Ennyi lányt ilyen rövid idő alatt! – sorolta Coud
-Hmm… Igen… - gondolkodott el Daichi perverz mosollyal – De neked még nem volt barátnőd! Ideje lenne már! És tessék, itt van! – fogta meg, majd fordította Asami felé Daichi Coud fejét – Egy szép, fiatal lány a Torrannusról! /Megjegy.: Torannus: Istennők lakhelye. A tündérek hívják így ezt a helyet./
-Most képzeld el, mikor e hamvas lány a zuhany alatt… *dirr-durr* Áú! Ez fájt!
-Ebből elég! – fogta meg Daichi fülét Coud
-Gyerünk, mondj neki valami ilyet és tuti elcsábul!
-Hát persze! Majd biztos azt mondom: „Szia Asami, nincs kedved velem jönni egy kis közös zuhanyozásra?”
-Zuhanyozásra?
-Huhh?!! – fordultak meg a fiúk egy nagy vízcseppel a fejükön
-A-Asami! Zakuro!
-Éppen befejeztük az ebédet, és indultunk, de meghallottunk titeket itt beszélgetni.
-Hová akarsz velem menni Coud? –kérdi Asami
-Szeretne veled együtt zuhany-…
-Váááh!! – fogta be Coud Daichi száját – Áh, ne is figyelj rá, csak egy kis napszúrást kapott! – nevetett kényszerrel Coud
Ezek után Coud elhívta Asamit egy olyan helyre, ahol még Asami nem járt. Sokáig gondolkodott elmenjen e. Mi van, ha Coudnak hátsó szándékai vannak? Vagy bajba kerülnek? Kicsit benne volt a félelem, hiszen még nem töltött kettesben egy fiúval egy ilyen kirándulást, sőt egy éjszakát ott maradnak. Végül Zakuro rávette, Daichival nem engedte beszélni. ^^’ Egy erdőbe készültek, és ott Coud meglepetést tartogatott számára.
-Akkor sziasztok! – mondta Zakuro
-Sziasztok! – mondta kéjes vigyorral Daichi, és rákacsintott Coudra
-Hahh… -sóhajtott Coud. Azzal elindultak. Nem volt annyira messzire, de azért kicsit elfáradtak. Egy tó is volt az erdő mellett, és ott álltak meg.
-Ez gyönyörű, nem? – futott Asami a tó felé.
-Igen, gyönyörű. – nézte Coud
Asami a vízparton pancsolt.
-Hé Coud! – csapta nyakon egy adag vízzel – Hahaha.
Coud is csatlakozott, és ott pancsoltak a vízben, egymást locsolták le. Majd lassan beesteledett.
-Tényleg? – nevetett Asami
-Igen! Annyira bosszantó volt… Nos, azt hiszem el kell mennem egy kis tüzifáért. Különben hamarosan nem látunk majd semmit.
-Rendben.
-Te várj meg itt.
-Oh, jó.
Coud elment. Asami a tóparton várt üldögélve. Egyszer csak meglátott egy kis mókushoz hasonló kis cuki lényt.
-Nahát. Szia. De aranyos vagy. – simogatta meg Asami –Hogy hívnak?
Ekkor a mókus elugrott és elszaladt. Be az erdőbe.
-Hé! Várj meg, most hová szaladsz? – Asami utána szaladt -Hé, várj meg, ne siess annyira!
Eközben Fairy Light-ban:
-Az egy kicsit veszélyes hely. – mondta Zakuro
-Ne félj. Coud ismeri azt a helyet. Ő tudja, hogy hova nem szabad menni. – mondta Daichi
-Így igaz! Nem kell aggódni! – mondta Umi
-Umi…
-Arra biztosan nem keveredik el olyan kis lény. Olyan messzire nem tudja őket elcsalogatni, de Coudot úgysem verné át ezzel. – mondta Daichi
-Azok a szolgálók állítólag aranyosak, akik elcsalják a vezérükhöz a táplálékot. – mondta Zakuro
Az erdőben:
-Várj már! – mondta Asami. Asaminak nem tűnt fel, annyira a kis mókuson tartotta a szemét, de egyre félelmetesebben nézett ki az erdő, és kezdett ködös homályság lenni.
Eközben a tóparton:
-Asami, találtam eleget reggelig. – jött vissza Coud –A-Asami! –dobta el Coud a rőzséket, mikor észrevette, hogy ő sehol sincs. Észrevette a lábnyomait, amik az erdőbe visznek.
-A fenébe! – röppent fel Coud, és elveszett az erdő sötétségében.
-Végre! – kapta el Asami a mókust –Megvagy! Ha? –nézett körbe
-Mi, mi ez a hely? Oké, ideje visszamenni.
-Nem megy sehová, ebből a mocsárból.
-Ha?! Ah! – Ekkor Asami köré csavarodtak a földön lévő ágak, és lefogták őt, mozdulni sem bírt. (Mellesleg ugye egy mocsárban vagyunk, ahol sötét van, és hatalmas köd, ami körül kiszáradt fák vannak, és emiatt nagyon ijesztő hely)
-Már régóta nem hoztál nekem embert, Quia. – szólt a hang tovább – Szép munka… Várjunk csak. Hiszen te nem is ember vagy. Jól látok, akkor ez egy tündér! – nevet a hang
-Ki a fene van itt?! Gyere elő! – kiált Asami
-Itt vagyok. – Asami a hang irányába nézett, és meglátott egy hatalmas fát. A fának lassan egy arc rajzolódott hatalmas törzsén.
-Na ne, egy beszélő fa?! – próbálkozott kiszabadulni a gyökerek szorításából a lány
-Mellékes, hogy tudok beszélni. Yaden vagyok. Most, gyere, és egyesülj velem! Bekebelezlek, mert már nagyon éhes vagyok! – mondta. Ekkor a gyökerei elkezdték maga felé húzni Asamit, aki próbált ellenállni
-Ah, ah… -ragadt bele közben a lába a mocsaras talajba, ami undorító volt.
-Vacsora!
-Coud, segíííííts! – kiáltott Asami torkaszakadtából
-Asami! - Coud felugrott, és a karját a fa felé fordította, és:
-Koga Hieiden! – kiáltotta Coud /Megjegy.: Koga-Hieiden: Coud egyik képessége közül való, egy támadás neve, amely ’farkasfog-hasítást’ jelent ^^/ Coud a karja egy mozdulatával félig megcsonkolta a fát, így Asami körül a szorítás gyengült, és kiszabadult.
-Te átkozott! Hogy tehetted ezt velem, egy karmozdulattal?! Ezért drágán megfizetsz! – kiált Yaden
-Coud… - mondta Asami
-Koga Hieiden! – emelte fel újból a kezét Coud. A fa újabb adagot kapott Coud egyetlen kézlegyintéssel való hasításából. Yaden erre mégjobban bedühödött, hogy az ő kérgét támadják.
-Te rohadék! Megbosszulom az ágaimat! Először a barátnődet ölöm meg! – Ekkor Yaden vöröslő szemeivel ránézett Asamira, aki ettől megbénult, és a földre rogyott
-Asami! – kiált Coud, és most őt fogták le a gyökerek –Asami!
-Innen soha többé nem juttok ki! Hahaha!! – nevetett ördögien Yaden
-Hahahaha!
Vége a hetedik résznek.
