Oly nagy kihagyással jövök az új fejezettel... Bocsi ^^; Írni most nincs kedvem, így jövök ezzel, mert eszembe jutott, h régen raktam már ki. Így aztán íme~
Ez a fejezet egy kis aranyos és lazulós fejezet :) Utána pedig lassan a végéhez érünk és jönnek a bonyodalmak! A kövire ígérem, hogy nem kell sokat várni :))
Douzo~
Ps: Valamelyik nap jövök majd egy normális bejegyzéssel is.
Sennyo no Tsubasa ~Megalkotó: Umi
Volume 9.
Pancsolás
Asami és Coud visszatértek Fairy Lightba. Coud 4 napig pihent, hogy begyógyuljanak a sebei. Mostmár mindenki jól van.
-Asami!
-Tudom, Aoi. Felelőtlenség volt tőlem…
-Az nem kifejezés! Éppen egy fontos körúton voltam, mikor kaptam a híreket, hogy megsérültél, ráadásul a mocsárban!!
-Sajnálom…
-Ne forduljon többet elő.
-Értettem.
-Hahh, most értem vissza, beszélnem kell Celestinnel.
-Jó.
-Asami.
-Igen?
-A jövőben légy óvatosabb. Nem akarok még egyszer így megrémülni. – ölelte meg Aoi Asamit, és kezét a fejére tette
-Onii-chan... –Ölelte vissza őt Asami /Megjegy.: Onii-chan = bátyjt jelent japánul. Mostantól így írom Aoit, ha Asami szólítja, hiszen írtam már, hogy neki olyan Aoi, mint a bátyja./
-Jut eszembe, hogy van Coud? – kérdi Aoi
-Már sokkal jobban van!
-Ez jó hír. Kérlek, nézd meg őt helyettem is.
-Rendben. –Azzal Aoi elment Celestenhez. Asami pedig a kunyhójába ment. Összepakolta azt a kevés holmit amit hozott, és elindult Coudhoz. Magával vitte a táskáját is, és bekopogott hozzá:
-Coud?
-Áh, szia Asami! Mi-minek az?
-Most haza kell mennem. Anyuéknak azt mondtam egy hétig Anánál leszek. És ez letelt. Most haza kell mennem.
-És nem jössz vissza?!
-Dehogynem! – nevetett –Csak hazaviszem ezeket.
-Akkor jó.
-Üm! Sietek vissza! -azzal Asami felröpült és eltűnt. Asami a medál segítségével újra otthon találta magát, és újra ember volt.
-Szia anya! –lépett be az ajtón a lány
-Asami! Üdv itthon! Milyen volt Anáéknál? – kérdi az anyukája (Iruka), és megpuszilták egymást
-Nagyon jól éreztem magam! Csak kár, hogy vége lett a szünetnek! –pakolt le közben Asami
-Ezt a 2 hónapot még ki kell bírni.
-Jah! Apa hol van?
-Elment horgászni.
-Igen? És Rin?
-Ő fent van.
-Hah, én is felmegyek a szobámba, fáradt lettem.
Asami felment a szobájába, és ledőlt az ágyára, amit annyira szeret. Aludt egy kicsit. Mikor felébredt, úgy 5 óra körül, rájött, hogy holnap sulim és tanulnia kéne egy kicsit. Így is tett. Elővette a tankönyveket és a füzeteit. Egy óráig nézegette őket, utána elment fürödni. Teleengedte a kádat vízzel, és öntött bele egy kis fürdősót. Belefeküdt.
-Hahh, ez isteni. – sóhajtott –Vajon mit csinálnak most a többiek? –Gondolt Asami Fairy Light lakóira. -Áh, majd holnap, úgyis kiderül. –mondta
Másnap reggel szokásosan indult az iskolába, kicsit nehézkesen. Amikor megérkezett, Ana rögtön letámadta:
-Jó reggelt, Asami! –ugrott ki az ajtóból Ana, mikor Asami éppen be akart menni
-Ana?! Te, jó ég ne ijesztgess! –kapott a szívéhez a lány
-Nem felejtettél el valamit?
-Hoppá! Hogy mit is? Áháháháháááá. –nevetett kínosan Asami (Olyan Kaname Chidori félésen:))
-Na ki vele! Hol voltál, amíg én otthon falaztalak! És ne játszd az ártatlant, egyenes válaszokat várok! –komolykodott Ana
-Hát rendben van. Megígértem, tehát elmondom. De csak suli után!
-Mi? –ment fel a pumpa Anában
-Akkor, szia! –szaladt el Asami az osztályteremhez
Végül is Asami elment Anához suli után, és leültek a szobájába:
-^^
-Na ki vele! Elárulod végre?
-Igen, de kapaszkodj meg.
-Oké!
-Én egy… -akadt el Asami szava, hogy mondjon el egy ilyen hihetetlen dolgot neki
-Te?
-Én egy… Tündér vagyok. –mondta Asami. Ezt síri csend követte. Ana csak nézett, majd elnevette magát.
-Nem kellene kinevetned! –kiált rá Asami –Jól van, bebizonyítom! –Pattant fel a földről Asami. Azzal Ana szeme láttára átváltozott. Ana szája tátva maradt.
-Asami…
-Mostmár hiszel nekem?
-Ez fantasztikus!! –ugrott fel Ana is –Olyan szép vagy Asami! És ez a haj! Király! Olyan, zöld. És a szárnyaid?! Váóó!! Király! –ugrált körülötte a lány
-Elég legyen! –fogta meg Ana vállát, és nyomta le a földre Asami, hogy leüljön. –Figyelj. Most elmondom mi a sztori. –Asami elmesélte az egészet, azt amit még Aoi is mesélt neki, és hogy hogyan lett zöld a színe, szóval mindent. –Ennyi. És mostmár vissza kell mennem.
-Ááh, had menjek veled! –csimpaszkodott Asamira Ana
-Mi?!
-Kérlek, csak most az egyszer!
-Nem!
-Lécci!
-Nem!!
-Na, lécci lécci lécci!
-NEM!!! Ha azt mondom nem, akkor nem! El tudnám képzelni. Amilyen büntetést adna Celesten és Onii-chan… Főleg Celesten. Nagyon mérges lenne…
-Ah! Ne már.
-Nem lehet. És most bocsáss meg, de indulnom kell.
-Hová sietsz ennyire? Csak nem vár valaki?
-Höhh? Hát, így is fogalmazhatunk…
-Tán nem egy srác az?
-Heh?! Miket zagyválsz itten?!
-Tudtam! És mesélj róla milyen srác? Helyes?
-Ha? –Asami sóhajtott egyet és elkezdte ezt is mesélni. Mikor végre elengedte Ana, újra visszatért Fairy Lightba. Először a kunyhójába ment, és ott talált az asztalán egy tál piros szamócát, mellette egy üzenet:
„Asami, ezt neked hoztuk! Nagyon finomak! Mi lementünk a vízeséshez! Zakuro.”
Asami bekapott egy szamócát.
-Ez isteni, imádom a szamócát! –mondta és elkezdte falni a többit. Ezután lement, pontosabban lerepült a vízeséshez. Meglátta a barátait. Ott pancsolt Zakuro, Umi és Daichi is. Csak egy valaki hiányzott…
-Asami! –szól Zakuro
-Hé! –kiált Daichi
-Gyere, isteni a víz! –mondta Umi
-Máris megyek! –kiáltotta a szikláról. Amint leért a sziklás partra jól nyakon öntötték egy kis vízzel.
-Hé! Még át sem öltöztem! –védekezett a karjával
-Siess! Addig én lefoglalom őket! –mondta Daichi és elkezdte csapkodni a lányokat. Asami levette a felső ruházatát, ami alatt egy zöld fehérneműnek látszó anyag volt, de fürdőruhának is megfelelt. Mindenki ilyenben volt. Asami is beleugrott a vízbe.
-Nesze! –fröcskölte le Zakurót. Egy kis visszavágó csata után Asami rákérdezett:
-Hol van Coud?
-Coud? Hát biztosan nem csajozik. –tette az állára a kezét Daichi, mire Umi lenyomta a víz alá. Asami azt mondta a többieknek, hogy úszni akar, ezért kicsit távolabb úszott tőlük, majd megállt, egy szikla elé ült le a vízben. Egyszercsak észrevette, hogy valami úszik felé, mert látta a feljövő buborékokat egyre felé közeledni. Asami nagyon megrémült, és mikor felbukkant a valami, sikított is egyet.
-Kjáááá!!
-Asami!
-Ah?! Coud!?
-Bocsi. Nem akartam rád ijeszteni.
-Áh, nem ijedtem meg. –mondta, pedig nem volt igaz –Mikor jöttél, észre sem vettelek.
-Megláttalak titeket a szikláról. A part másik oldaláról közelítettem, és te pont akkor úsztál ide. Sikerült a meglepetés. –nevet Coud
-Hát igen! –mondta Asami, és Coud mégjobban nevetett. Asami azon gondolkodott, hogy ő is nevessen e, mikor eszébe jutottak a nemrég történtek. A csók Couddal, a „szeretlek” szó. Azóta semmi nem történt köztük, végül is Coud megsérült, és sokat pihent az ágyban. Asami nagy lépést tett előre azzal, hogy ráhajtotta a fejét Coud vállára. Legalábbis neki ez nagydolog volt. Coud meglepődött és ő is elvörösödött.
-Asami? –kérdi, és viszonozta azzal, hogy ő pedig ráhajtotta a fejét Asamiéra.
Eközben a közeltávolban:
-Odanézzetek! –mondta Umi
-Asami? És Coud? –pirult bele Zakuro is. Daichi szemei kikerekedtek.
-Ez az!! Jól csinálod Coud! –kiált oda Daichi nekik
-Ha? –néztek oda Asamiék
-Daichi! A fenébe is! Mért kell elrontanod ezt a szép pillanatot?! –mondta neki Zakuro, és lenyomta a víz alá –Adok én neked!
Erre mindenki elkezdett nevetni. Asami és Coud is. Mindenki azt nézte, ahogy Zakuro és Daichi csatáznak a vízben. És közben jót nevettek rajta. Fel sem tűnt nekik, pontosan miért is kezdtek el csatázni Zakuróék…
Vége a kilencedik résznek.
