Egy fanfic, amit jómagam kezdtem el írni :) Ez jelenleg is folyamatban van, úgyhogy elég hosszú lesz. Eddig 14 fejezet van készen. Nem tudom mennyi lesz még. Na de nem is húzom tovább az időt írással. Tehát:
Szereplők: Leila, Umi(én), Akanishi Jin, Yamashita Tomohisa, Ikuta Toma, Hideaki Takizawa, Oguri Shun, NEWS, KAT-TUN, stb.
Jó olvasgatást és remélem tetszeni fog! :) Aki szereti az ilyeneket, olvassa! ^^ És nagyon örülnék majd kommenteknek is! :) Köszi~ Jó olvasgatást!
November végén értünk Japánba. December 1.-én lesz a NEWS koncert, ezért úgy intéztük a jegyünk, hogy a koncert előtt néhány nappal érkezzünk meg Japánba. Ez volt az álmunk. Elsősorban, kijutni Japánba egy nap. De nekem egy újabb álmom vált valóra, amikor a NEWS koncerten tombolhattam. Néhány dolog azonban nem úgy alakult, ahogyan szerettem volna, de ne szaladjunk ennyire előre…
1. Tej & Könny
Leila és én megérkeztünk fogadott családunkhoz, akik már nagyon vártak minket. Egy kedves japán család voltak. A lányuk, Arina sok mindenben segített nekünk. Megmutatta a környéket, segített tájékozódni, és közben jó barátságot is kötöttünk. Sokat kérdezgettük arról, hogy nem tudja e merre szoktak bulizni a híresebb emberek, például a Jhonny’s-osok. Mindig megmosolyogta a dolgot, tulajdonképpen tetszett neki, hogy ennyire szeretjük őket, és hogy… róluk álmodoztunk. Szurkolt nekünk ebben. Arina annyira nem volt Jhonny’s-os, persze ismert mindenkit.
Itt tartózkodásunk 3. napján:
Este értünk haza, Arinával töltöttük a napot, most is mutatott egy pár szép helyet. Aznap este egyedül lettünk otthon, mert a szülők elmentek valami vacsora estre, Arina pedig egy ottalvós bulira volt hivatalos.
- Éhes vagyok~ - mondta Leila
- Én is… De nem szabad ennünk, már este 7 van és holnap lesz a koncert. – mondtam komolyan
- De… deee mit szólnál, ha csinálnánk egy kis tejberizst? – vigyorgott pilláit rebegtetve Leila. – Csak egy keveset. Úgy megkívántam. Na, na~
- Hm…
- Attól még csinos leszel holnap a koncerten, még ha most eszünk is egy kicsit.
- Hmmm… Hát jól van. De nincs itthon tej.
- Ohh. Akkor vegyünk~
- Menj le a sarki boltba.
- Héééé, gyere te is.
- Neeem, a te ötleted volt, menj te. Addig én odarakom a rizst.
- Umi, mouuu~
- Ne nyafogj, inkább siess. – mondtam, miközben tréfásan kinyújtottam rá a nyelvemet. Leila ekkor leugrott a legközelebbi kis boltba, ami csak pár percre volt tőlünk, addig én odatettem a rizst főni.
- Így ni. – mondtam, miközben benyomtam egy kis zenét, és kavargatás közben félig táncikálni kezdtem.
Eközben Leila megvette a tejet a tejberizshez, sietett vissza. Kifelé jövet csúnyán összeütközött valakivel. A tejes dobozok a földre zuhantak, és azonnal szétfröccsentek a betonon.
- Idióta!!! – mondta kicsit hangosan Leila dühében, főleg, hogy kicsit a ruhája is tejes lett.
- Ahh, jézusom, jól vagy? Ne haragudj, nem akartam, hogy így történjen. – aggodalmaskodott az idegen férfi.
- Ezt jól megcsináltad! – csapkodta maga mellett karjait Leila, hogy lecsorogjon róla a maradék tej.
- Ne haragudj, kifizetem.
- Ehh?? Szerinted ennyivel meg tudsz oldani minden hasonló— - mérgelődött még mindig Leila, ám amikor felnézett a férfire, elakadt a szava. A férfin egy lezser pulcsi volt, kopatott farmernadrággal, és a pulcsi bő kapucnija volt a fejére húzva. – Jin! – szaladt ki hírtelen Leila száján a felismerés, amelytől mindketten meglepett képet vágtak. Leiláról sütött, hogy megbánta, hogy kinyitotta a száját. Ezen aggódva el is felejtett azon idegeskedni, hogy ki is állt előtte.
- T-te ismersz engem? – hajolt előrébb a fejével Jin. – Nahát, ez megtisztelő. A külföldiek legtöbbje nem szokott felismerni. – mosolygott Jin
- I-ismerlek. – nyögte Leila. Most jutott csak el a tudatáig mi folyik körülötte. Minden dühe elszállt, helyébe a zavarodottság és idegesség költözött be.
- Jól vagy? Olyan piros az arcod. – kérdezte Jin, bár persze sejtette mitől pirult ki Leila, és tetszett neki a szituáció.
- Jól! – vágta rá. Jin ezen egy jót nevetett.
- Siettél valahová?
- Öhm… n-nos… igen, igen, ööö, hazafelé… vagyis barátnőmhöz, vagyis, öhh… - beszélt zavartan Leila.
- Értem. – mondta félig nevetve Jin. – És mihez kellett volna a tej? – kérdezte kedvesen Jin
- Te-tejberizshez…
- Hm? Az meg micsoda?
- Ez egy magyar étel.
- Magyar?? – kapta fel a fejét Jin, majd elmosolyodott. – Hmm, az jó messzire van, eddig még nem sokat hallottam róla. Még sosem volt szerencsém egy magyar emberhez sem. Megtisztelve érzem magam. – mondta kedvesen Jin, Leila csak még vörösebb lett.
- N-nagyon örülök. – mondta Leila
- Én örülök! - vágta rá vigyorogva Jin, olyan volt, mint egy izgatott kisgyerek. – Tehát én Akanishi Jin vagyok. – nyújtotta Leila elé kezét. Leila félénken tette kezeit Jinébe, majd azt mondta:
- Én Leila vagyok. – mondta. Kis híján úgy érezte magát, mint aki mindjárt meggyullad, annyira melege volt, olyan izgatott lett, és amiatt, hogy ezt próbálta leplezni, még inkább rátört ez az érzés.
- Ahh, a tejet tényleg nagyon sajnálom. Gyere, máris veszünk másikat. – mondta Jin, miközben megragadta Leila karját, és bevezette a boltba. Jin szorgosan kutatta tekintetével a tejes dobozokat. Leila csak szótlanul ment utána. Jin megfogott vagy 4 doboz tejet, majd a pénztárhoz vitte. Gyorsan kifizette, még mielőtt Leila reagálhatott volna rá, már mentek is kifelé.
- Nem kellett volna ennyit venned.
- Ez a legkevesebb. – mondta Jin a zacskóval a kezében, amiben a tejek voltak. – És meghívhatlak esetleg egy… kávéra?
- Kávéra? – csillant fel Leila szeme.
- Látom tetszik az ötlet. – mosolygott Jin. – Gyere, tudok egy nagyon jó helyet, ahol – tette ujjait ajkaira, majd cuppanós hang kíséretében levette azokat – ilyen jó kávét csinálnak.
Leila ennek nem tudott ellenállni. Jin annyira aranyos és kedves volt, és vicces. Minden másról megfeledkezett, hiszen végre azzal a férfival lehetett, akit eddig oly sokáig emlegetett.
Eközben én már idegesen járkáltam a nappaliban:
- Hol a fenébe van már?! Remélem nem esett baja! De nem! Az nem lehet, hiszen tök közel van, ilyen rövid úton... Nem eshetett semmi baja! – járkáltam idegesen tovább. – Már rég vissza kellett volna érnie… - tettem kezem államra. – És a telefonját sem vitte! – láttam meg az asztalon. – Mouuuu!!! – kiáltottam, majd kiviharzottam az utcára, és a bolt felé kezdtem futni. Hamar oda is értem, gyorsan körülnéztem mindenhol, de Leilát sehol nem láttam.
- Parancsolj. – tette le Leila elé az asztalra a kávét Jin.
- Köszönöm. – bólintott Leila, hogy egy kicsit haja jobban eltakarja piros arcát
- Kíváncsi vagyok, hogy fog ízleni a kávé. Kóstold meg. – intette Jin, majd megvárta, hogy előbb Leila igyon a kávéba. Óvatosan kortyolt bele, majd azt mondta:
- Wow! – pislogott nagyokat. – Ez tényleg nagyon finom!
- Na ugye, megmondtam. – ült ki önelégült mosoly Jin arcára, ám ez mégis tetszett Leilának. Látva Jin mennyire örült, Leila elmosolyogta magát.
- És mesélj nekem kicsit Magyarországról, és persze… magadról. – mosolyodott el Jin.
- J-jó… de előbb. – kapott kicsit észbe Leila, hogy ő is kérdezzen már valamit, ne csak Jin. – Te is mesélhetnél… a munkádról.
- Ohh! – könyökölt az asztalra Jin, hogy közelebb hajoljon Leilához. – Rendben. Cserébe te is elmondod majd, hogy hogyan ismerted meg a nevem. – mosolygott Jin. Leila csak vöröslő fejjel bólogatott. Leila elmesélte, hogy a KAT-TUN-nal együtt ismerte meg őt, valahogy az interneten keresztül. Jinnek nagyon tetszett, hogy ilyen távoli, és kis országokba is eljut a nevük. Jin is mesélt a munkájáról, Leila nagyon fülelt, sok olyan dolgot tudott máris meg, amiket mint rajongó, nem tudhatott… Ám most lassacskán, a rajongó énje feledésbe kezdett merülni, és egy sokkal erősebb érzés kezdte belopni magát a szívébe. Majdnem egy órát is eltöltöttek a kávézóban, végig csak beszélgettek, amikor Leila a tejes zacskóra bambulva egyszer csak felpattant:
- Umi!
- Hmm?
- Jajjjjjjjj, neeeee!! – kapta fel a zacskót, és kezdett rohanni, csak úgy kirobbant a kávézó ajtaján.
- Várj! – lépett utána Jin. – Most hová sietsz?
- Ne haragudj, teljesen kiment a fejemből, barátnőm már szerintem nagyon aggódik hol lehetek. Most mennem kell. – mondta, miközben szaporán szedte lábait, Jin ugyanígy sietett mögötte.
- É-értem. – vette ő is gyorsabbra a tempót. – Megadod a számod? – kérdezte Jin, erre a kérdésre Leila azonnal megállt. Annyira meglepte, hogy Jin még találkozni szeretne vele, nagyon örült neki, hogy elkérte.
- P-persze. – mondta, miközben zsebében kezdett kotorászni, majd abbahagyta.
- Mi történt?
- Van, van nálad toll?
- Toll? – kérdezte, miközben elnevette magát, és elővette mobilját. – Mondd a számot. – mondta Jin, majd Leila lediktálta neki, és Jin szorgosan pötyögte.
- Kész. Elmentettem. – vigyorgott, miközben becsukta a telefonját, és elrakta. – „magyar szépség.”
- Heh?
- Így írtalak be. – mondta Jin, mire Leila újból tiszta vörös lett.
- M-mennem kell. – mondta azzal, hátra arcot vett, és szaladni kezdett.
- Oké, vigyázz magadra, majd jelentkezem! – kiabálta utána Jin, majd diadalmasan ő is elindult lassan az ellenkező irányba.
Pár perc alatt Leila haza is ért, nagy lihegve rontott be a nappaliba, én meg halálra rémültem.
- Umi! Nehh-ne haragudj. – lihegte Leila, mire én felpattantam a kanapéról, könnyeimet visszafojtva néztem rá mérgesen.
- BAKA!!! – kiáltottam. – Tudod te… tudod te—
- Tudom, és sajnálom! – szólt közbe Leila. – Ha más jött volna, akkor nem is lenne semmilyen mentségem a történtekre, de…
- De?! – sikítottam. - Milyen más? Miről beszélsz?! Ne totojázz, most azonnal magyarázatot kérek!
- Találkoztam Jinnel. – mondta gyorsan Leila
- EEEHHHHH~!?? – eresztettem hosszasan meglepődésemet. – MICSODAAA~??? KOMOLYAN??
- Igen. – vigyorogta el magát Leila a reakciómra. – Belém ütközött amikor a boltból jöttem ki.
- KYÁÁÁÁ!!! – ugráltam örömömben, könnyeim már el is felejtődtek az izgatottságtól. – Mesélj el mindent! – mondtam, miközben megfogtam Leila kezét, és a kanapéhoz húztam, hogy leüljünk megbeszélni a történteket. Leila mindent részletesen elmesélt. Minden egyes percet, amit Jinnel töltött. Én összes fülemet élesen hegyeztem, annyira kíváncsi voltam, és izgatott lettem. Örültem neki. Nagy aggodalmam és egyben mérgem gyorsan elszállt. Azért néha morcosan megjegyeztem, mennyire a szívbajt hozta rám, és olyankor mindig belepöcköltem a karjába. Egészen sokáig beszélgettünk erről, Leila igazán vidáman mesélte el nekem, hogy Jin mennyire kedves, és udvarias volt vele. Hogy mennyire magas, és mennyire férfias. Sokkal jobban tetszett neki, mint bármelyik eddig látott képen, vagy filmben. Élőben Jin, szinte megbabonázta őt. És ezen én jókat mosolyogtam. Közben rá is feledkeztünk a tejberizsre. A tejes dobozok is alig fértek be a hűtőbe, Leilával jót mosolyogtunk ezen, hogy Jin bűnbánatában 4-et is vett. Későre járt már, ezért úgy döntöttünk, lefekszünk. Másnap délután ugyanis kezdődött a NEWS koncert, ami azt jelentette, hogy korán kellett kelnünk, hogy biztosan odaérjünk, és hogy elsők közt léphessünk be a DOME-ba. Gyorsan el is aludtunk, és én izgatottan vártam, a holnapot.
folyt. köv.
