És immáron elérkeztünk a Sennyo no Tsubasa utolsó fejezetéhez. Remélem azért nem volt olyan unalmas, annak ellenére, hogy ez nem mostani szülemény, ugyanis már lassan 5 évnél is régebben született meg agyamban. Aki végig olvasta, azt szeretném kérni kommentelni, hogyan tetszett, mi nem tetszett, történet, szereplők, szóval véleményt~ Előre is köszi! :3
Jó olvasgatást! Hamarosan jövök majd egy másik szerzeménnyel, aminek a műfaja teljesen más lesz. Douzo~

Sennyo no Tsubasa ~Megalkotó: Umi

Volume 12. ~Final
Hang




„-Lassabban, Aoi! Nem érlek utol!
-Siess már, Ed! Az anyunak is el akarom újságolni a hírt!
-Igen. Sajnos a betegsége miatt nem tudott eljönni az ünnepedre.
-Nem baj! Most, hogy megkaptam a színt, már nem érdekel!
(Szaladtak egy kis kunyhó felé a vidám gyerekek)
-Anya! Megkaptam! Képzeld, a kék lett az---
-Aoi… Edward.
-Celesten-sama? –áll az ágy előtt az öreg
-Aoi, a mamád…
-Állj félre, nem látom! –lökte alrébb Aoi Celestent
-Aoi, a mamád, ezekben a percekben hunyt el. A betegsége súlyosabb volt, mint hittük.
-Anya! Anya!! Ez nem lehet!! Anya!! Kelj fel anya!!!
-Aoi! –fogta meg a fiút az öreg
-Nem!! Eressze el!! Nem! Anya!! Anya… Miért…? Miért? Te is azt vártad, amikor eldicsekedek a színemmel… El sem mondhattam… El sem mondhattam… El sem mondhattam!! –kiálltott könnyekben patakzó szemekkel a kisfiú Celestenre”
(Ezek voltak Aoi emlékei)
A kék, a nyugalom. A kék a tenger és az ég színe. Csillapítja zavaros elménket, megnyugtatja lelkünket. Az intelligencia, őszinteség, és becsületesség színe. Gyógyító hatást is titulálnak neki. Édesanyja halála után, Aoi a kék színnek megfelelően élte életét. 14 évvel később…
„-Asami megkapta a színét! A szín, a zöld! – kiállt Aoi.
-Zöld?
-Igen! – ugrott a nyakába egy Zakuro nevű lány –Hát nem csodálatos szín?!
-Gratulálok! Gyönyörű vagy. – mondta neki egy Aoi nevű férfi. Egy férfi, aki szintén gyermek volt. Akinek a múlt fájdalmai nagyon lassan szűntek meg. Aki bölcs, és nyugodt, akár a tiszta égbolt.
-Köszönöm! –mondta Asami”
A zöld, az élet. A természetet és a körülötte lévőket összhangossá varázsolja, és egyensúlyt teremt. Nyugtatja szemünket, és elfeledteti gondjainkat. Nélkülözhetetlen szín az élet számára.
-ASAMI!!!
-Coud…! –nyögte a lány, majd alámerült a hömpölygő vízben.
Coud felröppent, mit sem törődve sérüléseivel, és a lányt fürkészte szemeivel a vízben.
-Nem! Ez nem történhet meg! Asami!! Asami!! Merre vagy!? –kiabál kétségbeesetten Coud
Eközben:
-Látsz engem?
-Ha…?
-Itt vagyok.
-Ah, ki vagy te? Öhm-öhm mi?! És én hol vagyok?! Mit keresek én itt? Hol van Coud? –pattant fel Asami egy üres térben, ahol egy kristálytiszta víz felszínén állt. Akárcsak az előtte álló személy, aki hófehér ruhában állt előtte, gyönyörű, hosszú hajjal.
-Asami. Te meghaltál.
-Mi?! Me-meghaltam?! Az-Az nem lehet!
-Sajnálom, de így van.
-Akkor mégis most hol vagyunk?
-Ennek a helynek nincs neve. Én hoztam létre. Most, hogy a tudatodban beszélgetünk.
-Ha??
-Én Elegance vagyok. A fehér tündér.
-E-Elengance?? Fe-fehér? Tündér? Akkor, akkor…? Akkor, lehetséges, hogy te vagy…?!
-Így van.
-A… Hercegnő…?!!?
-Én soha nem léteztem.
-Mi?
-Te teremtettél meg.
-Ezt hogy érted?
-Én a te lelkedből születtem. És most, hogy úgy tűnik meghaltál, én a másik éned, megmentelek téged.
-Te a másik énem vagy? Vagyis bennem élsz?
-Igen. És most, hogy így találkoztunk, bármikor elő tudsz hívni, ha szükséged van az erőmre.
-Előhívni? Ezt hogy érted?
 Ekkor nagy fehér fényesség vakította el Asamit, és elvesztette eszméletét.
-Asami!! Asami!! –szólította valaki. Asami félig kinyitotta a szemét, de nagyon homályosan látott
-Asami!!! Szólalj meg!!
-Ah… *köhögés* -ült fel Asami és vizet köhögött fel
-Asami!
-Co-Coud!
-Jól vagy?!
-Coud! –ölelte magához a lány
-Asami!! Istenem, úgy féltem! Féltem, hogy elveszítlek!
-Én is féltem! Fogalmam sincs, hogyan maradtam életben. Nem emlékszem…
-Máris elfelejtettél? –kérdi Elegance
-Áááh!! –hökkentek meg a fiatalok. Elegance gyönyörű és fényes képben előbújt Asamiból.
-Te-Te vagy!
-Egy őrzőszellemet nem lehet csak így elfelejteni!
-Oh…
-Asami… Ő…?
-Coud, ő mentett meg. Ő Elegance. Az én másik énem. – pirult el Asami
-Így van. A lelkedet tükrözöm vissza.
-Hehh, habár én sem nagyon értem. –tette a fejére a kezét
-A lelkét tükrözöd?
-Igen.
-Akkor azért vagy ilyen szép. –mondta Coud
-Coud, sietnünk kell!
-Hová?
-Vissza a faluba! Aggódom a többiekért!
-Igazad van!
-Akkor… -kapta fel Coud Asamit- …nyomás! Azzal elrepültek. Mikor visszaértek a faluba:
-Ez szörnyű… Micsoda pusztítást végzett a vihar. –mondta Asami
-De, de a többiek biztosan jól vannak, hisz, hisz, én láttam a védőburkot!
-Coud?
-Miaz?
-Azt akarod mondani, hogy te a burok alatt voltál?
-Igen.
-És kijöttél alóla, hogy megkeress engem?
-Ah? I-igen.
-Óh, Coud! –ugrott Asami a nyakába-
-Nem kellene inkább a többieket megkeresnünk? –kérdi Elegance
-Vááá!! Te hogy kerülsz ide!? –riad meg Asami
-Én benned vagyok kisasszony… -kezd besokallni Elegance
-Jah, tényleg! Hihi…
-Tanuld már meg végre!
-E-ezekszerint te mindig figyelni fogsz minket?
-Ahogy mondod. –ördögi mosoly-
-Íííí…
-Csak viccelek.
-HA?!?!?
-Ha nem akarok, és nem jövök elő, nem tudom mit csinálsz.
-Áh, értem… Huhh –nagy megkönnyebbülés-
-Gyerünk! –mondta Coud
-Igen!
Eközben:
-Uram! A vihar elmúlt! Talán le kellene bontanunk már ezt a falat! –mondta Aoi
-Igazad lehet. De meg kell győződnünk, hogy biztonságos odaki--- -nyelte el a szavát az öreg Celesten, mivel meglátta kívül a fiatalokat.
-Uram? –Aoi is kinézett-
-Ez Asami és Coud! Épségben vannak! –kiált Zakuro
-Jé, itt a fal. Én nem látok ezen keresztül. –mondta Coud
-Én sem.
-Uram, mostmár bontsuk le a falat! –mondta belülről Aoi
-Rendben.
-Kíváncsi vagyok vajon bent vannak e még. –mondta Asami
Ekkor a fal elkezdett fentről lefelé leemelkedni, és végül teljesen szertefoszlott.
-Asami!! –rontott ki a tömegből Zakuro, és ugrott a nyakába –Az istennőnek hála! Úgy aggódtam!
-Szia Zakuro.
-Óóh, na és mi ez rajtad?!
-Mi?
-Ez a ruha… Fantasztikus!!
-Ruha? Höhh?! Eddig észre sem vettem! Mi a…? –lepődik meg Asami
-Asami…
-Ha? Onii-chan!!
-Örülök hogy jól vagy.
-Üm!
-A ruhád…
-Móóó, zavarba jövök ha mindenki engem bámul! –Ekkor jött ki a tömegből Celesten is. Meglátta Asamit. És nagyon megdöbbent. Asami is csak nézett rá, nem értett semmit. De az már biztos, hogy olyan hófehér ruha volt rajta, mint a Tündérek fehér hercegnőén.
-Mi történt veled lányom? –kérdi Celesten
-Höhh?! Én nem tudom! Egyszer csak, beszéltem egy fehér tündérrel, aki állítólag bennem él… Hahahaha…! –nevet Asami
-Benned él?
-Igen.
-Hmmm… -gondolkozik Celesten- Szóval tényleg igaz. Asami a fehér hercegnő.
-Én megmondtam, uram. –mondta Aoi
-Valóban. Khm… Fairy Light lakói! Szeretettel üdvözöljétek az új hercegnőtöket, Asami, fehér hercegnőt, Fairy Light új uralkodóját! –kiállt Celesten- Mindenki felzajongott.
-Uram…
-Mostantól tiéd a trón és a felelősség. Az én munkámnak ezzel vége. Olyan régóta vártam erre. Végre békében pihenhetek… -mondta Celesten
-Uram… -könnyezett Asami- Köszönöm!! –ugrott a nyakába a hercegnő
-Gratulálok, Asami hugocskám.
-Onii-chan… Szeretlek!! –ugrott most az ő nyakába könnyes szemekkel
-Asami gyönyörű fehér hercegnő lett. Én is hallottam legendákat, hogy csak fehér színnel rendelkező tündér lehet a hercegnő. Valóban igaz volt. Óh, olyan büszke vagyok rá. –csillogtak Zakuro szemei
-Igen. –mondta Coud
-Nah, szóval Coud! –tehénkedett Coudra Daichi
-Mit akarsz?
-Hát nem ennivaló?
-Szállj le rólam.
-Tudod, irigyellek.
-Daichi! –mondta Zakuro
-Bocsi! De végül is csak azt akartam mondani, hogy…. Gratulálok.
-Daichi… Köszönöm.
-Nincs mit, haver!
-Te vagy a legjobb haver.
-Még szép hogy!
Asami ekkor újra énekelni kezdett. Az egész falu rá figyelt. Elvarázsolta őket csodás hangjával. Mi tagadás, imád énekelni.

Később:
Megünnepelték Asami hercegnővé válását, és ő lett az uralkodó.
Celesten végül elfogadta a lányt, és saját lányaként szerette.
Celesten boldog volt, hogy ő vette át a trónt.
Aoi továbbra is féltette szeretett ’kishugát’ és vigyázott rá.
Ami Asamit, és Coudot illeti?
Nos…
Mivel már szerelmet vallottak egymásnak, és meg is csókolták egymást a fűzfa alatt, hát ez a hagyomány… Úgyhogy nem sokkal ezek után Coud elvette a lányt.
Ígyhát Coud lett a herceg.
Ami Daichit, és Zakurót illeti?
Huhh, na igen…
Daichi kicsit visszafogta magát, és már nem akkora nőcsábász, mint volt.
Kicsit hatással van rá Zakuro.
De az biztos, hogy Zakuro szereti Daichit!
Nos, ennyit írhattam le.
Itt a vége!! ;)




Vége a Sennyo no Tsubasának.
by Umi