*itteni bögréink, enyém a sárga*-*
Hosszas várakozás után, végre sikerült megírnom ezt a bejegyzést is. Sokáig szerkesztgettem. Na tehát:
Május 17.-én jöttünk ki újra Németbe. Délután 7kor indultunk el Halasról Győrbe, ahol aztán átvett minket a busz, (amelyikkel haza is jöttünk annó) és irány volt Germany. ^^ Hihetetlenül szenvedtünk addig hátul, míg egy csaj ki nem szállt, ugyanis kis helyen nyomorogtunk így 3an hátul… Utána valamivel jobb volt. Kedd reggel értünk oda, 18.-án. Először Stuttgartba vitt minket véletlen a sofőr, mert nem lett neki mondva, hogy most nem oda megyünk, hanem a szomszédos városba. Az utasok majdhogynem szidtak már minket azért, mert egy 10 perccel később érnek majd ők is oda… De nem értem miért minket vitt először akkor át, miért nem tett ki mindenkit Stuttgartban… így csak morogtak ott.
Tehát Böblingen kisvárosunk neve. Stuttgartnál sokkal kisebb, és kevésbé zsúfolt. Szép hely ez is, de itt még több a domb… És még döglesztőbbek. Felfele menet a tüdőnket kiköpjük a végére. xD Ez jobban a hegyekben van. Vagy hol… Jó kis edzés az biztos.
Valamelyik nap, azt hiszem pénteken voltunk biciklivel. Lefelé jajj de jó buli volt, egyszer sem kellett tekerni, inkább fékezni, de veszettül. A tenyerem szét is akart már menni. X’’D Főleg, hogy nagyon erősen kell húzni a féket, hogy fogjon. Na visszafelé már nem vidámkodunk annyit, amikor hegynek felfelé kell tekerni. O.O Nem is bírtuk olyan sokáig, így felfelé toltuk a cangánkat. X’D Na de vissza. Szóval megérkeztünk a szállásunkra, egy pasi adott ki egy szobát, és lecsaptunk rá. A szobánk elég jó, már teljesen megszoktuk, nekünk pont elég, de emeletes ágy van, ami azért néha fejtörést okoz. Néha szó szerint. xD Én még mindig nem aludtam fent, szóval lassan én jövök, mert azt beszéltük meg Leilával, hogy váltogatjuk majd. Suttgart egyébként nincs messzire, talán 20 perc vonattal, de drága a jegy… 4.40 euro. Így ha nem muszáj, nem megyünk.
Még mindig megérkezésünk napja. Délelőtt egy kicsit felfedeztük a környéket, délután pedig mentünk Stuttgartba, hogy találkozzunk Leila anyujával, Marika nénivel, és Dirkel… Odafelé jajj, de jó volt, de visszafelé eltévedtünk… Illetve nem is eltévedtünk, hanem csak rossz vonatra szálltunk fel. De végül megoldottuk, semmi gáz nem volt, nem kell izgulni, útvonalak meg vannak, csak követnünk kellett a táblákon eligazodva. De már nagyon nyűgösek voltunk, mert kerültünk azért eleget, nameg ugye nem nagyon aludtunk a buszon, így tiszta szar volt... Sírás kerülgetett már bennünket. x’’D Végre visszaértünk Böblingenbe, aztán még kis busz, és már otthon is voltunk, yokatta! Szóval találkoztunk Dirkel is… Írtam, hogy 2 hetet volt Japánban turnézni. (gondolom Yuutaro-val együtt :P) És hozott nekünk pár ajándékot. Hozott nekünk csokis pocky-t, és csokis mandulát. Plusz még 1 japán nyelvű mangát, és 2 Hello Kitty-s mobildíszt. A manga az enyém lett, Leilának nem kell, mert nem tudja olvasni semennyire, a címe „Shokuhan” már amennyire ki tudtam bogarászni ebből a fura betűtípusból a japán írást. xD Nem ismerem egyébként. Egyik Hello Kitty-s telefonizét Leila rakta el, másikat én. Enyém rózsaszín, és Kitty kalapjára az van írva, hogy „Tokyo Dome”. Kyaa~~ :D És van rajta egy kis cicacsörgő is, az ilyen kék, tudjátok, amit pl. a cicák nyakába is szoktak akasztani, ilyen kis gömb, amiben valami golyó van és így csörög a nyakában. Kawaiiiii~~~
Na menjünk tovább… mikor megérkeztünk, szinte egész héten rossz idő volt, csak néha volt napsütés. De most meg a múlthéten végig jó idő volt, napsütés, meleg. Ám most meg ugye tegnaptól megromlott az idő, nagyon hideg van megint… Ez a hülye időjárás már…
Holnap megyünk papírokat intézni. Nem tudok még mindig semmit, remélem hamarosan lesz munkánk, elég sok helyre mentünk már kérdezősködni.
Egyébként barna magos kenyéren élünk, májkrémmel megkenve, és eddig még retket is ettünk hozzá, de kifogytunk, és nem is veszünk azt most már, mert spórolni kell. Teázgatunk, meg zacskós levesek. Néha veszünk tejet. Most speciel nincs itthon, pedig úgy innék… Esténként mindig röhögünk valamin Leilával, csodálkozom, hogy a bérlő nem szól már ránk, hogy „kuss legyen már.” xD De nem olyan típus egyébként, egészen rendes, de a hülye favicceit, meg ilyeneket már nagyon ununk. Itt van pl. hétvégenként 1 lánya. Aranyos kiscsaj, na de azért, hogy csak így bejárkál a szobánkba… Oké, ez a gyerekszoba, de akkor is… Nem értem hogy lett ez a szoba kiadó. A kiscsajt egyébként Kiarának hívják, és Kikinek mondjuk. Nagyon tetszik a neve. Kis szöszi. J Elnevezett minket Leilával „Móricz”-nak és „Biquific”-nek. Nem lehet tudni, hogy melyikünk melyik, mert mindig változik. xD A másik két csajszi kirándul, így nálunk vannak a hörcsögjeik. Már lassan 2 hete, és kezdenek nagyon büdösek lenni. .__.” Egyébként tengeri malacok. xD Asszem Speedy meg Teddy.  De mi csak büdöskéknek hívjuk őket. Vagy hörcsögöknek XD
Van itt Böblingenben egyébként egy Mercedes gyár, meg azt hiszem egy múzeum is. Meg szeretnénk majd pályázni a gyárat is, hátha. Nagyon csípem a német vonatokat. Nem zötyögnek, csendesek, és viszonylag pontosak. Néha azért kiírják, hogy x percet késni fog, de legalább értesítenek. Van emeletes vonat is! Nem is láttam még olyat. Tök jó volt.
Nem olyan rég, mikor Suttgartból indultunk haza, egy amerikai házaspár jött oda hozzám, tudok e angolul. Mondtam, hogy „yes yes.” xD Ők is Böbingenbe akartak eljutni, így mondtam nekik, mi is oda tartunk, kövessenek nyugodtan. Aztán mondja a néni, hogy amerikaiak. Aranyosak voltak, aztán szépen megköszönték, hogy segítettem, utána sajni már nem tudtunk beszélgetni, mert amint megállt a vonat, rohantunk a buszhoz, mert éppen abban a percben indult egy, szerencsére el is értük. De jó érzés volt segíteni, igaz még mi sem vagyunk teljesen otthon errefelé még, mi is így kezdtük, ahogy ezek. xD
Jajj, szóval írtam fentebb, hogy kaptunk két biciklit. Hála Istennek, így azért könnyebb közlekedni itt Böblingenben, és ami fontosabb, nem kell jegyet vennünk. De mint mondtam, visszafelé kicsit még necces. Kedvelem a bicót, amit kaptam, bár férfi bicikli, de egyetlen bajom vele, hogy a fék kicsit nehezen akar fogni.
Leila tegnap befejezte a kisregényét, amit már tavaly május óta írt nekem és magának. Felolvasta, és annyira jó lett! Még majd akar írni valami bónusz fejezetet, arra is kíváncsi vagyok. Közben tesóm mondta, hogy megkaptam Asukától a levelemet Japánból. Már annyira kíváncsi vagyok!! Szegény ő is várhat, mire megmondom neki, hogy nagyon tetszik, köszi.
Tegnap este filmeztük, megnéztük a gépemen a Randiztam egy sztárral-t, mivel Leila még nem látta. Internethez nem jutunk túl sűrűn, a szobánkba nem lehet áthozni, így át kell mennünk a szobájába, amikor nincs itthon, visszük a laptopot, és rácsatlakoztatjuk a sajátunkra a netet. Végül is most már lehet sűrűbben tudjuk majd használni. Hétköznap 5 óra felé ér haza, és reggel 7kor megy el, Hál Istennek. xD Mi általában olyan fél 10 fele ébredünk fel…
Oh, kb. 1 hete leöntöttem magamat forró, (tehát FORRÓ!) teával. A hülye bögre füle is kibaszottul átforrósodik, én meg ezt elfelejtettem, és mikor megfogtam, hogy ne ejtsem el valahogy magamra öntöttem, az ölembe. Éppen az ágyamon ültem. A nadrágom elázott, ahogy a szőnyeg és az ágy is x’’D Még most is van egy nagy lila folt a combomon, első fokú égési sérülésnek is nevezhetnénk x’D De már azért múlik el.
Jajj, közben tegnap el lettek víve a hörcsögök is. Tegnap este marha sokat röhögtünk Leilával bizonyos hangok miatt, de erről majd egy másikban, vagy soha. XD
Most ennyi.
bye~